Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - A részvénytársaság és igazgatósági tagja közötti jogviszony

22 DR. HOFF GYÖRGY. §-a szerint egyébként kizárt felülvizsgálati kérelmet csatlakozás alakjában el fogja fogadni. A Te. hibájául kell felrónunk, hogy ez az aggály egyáltalában felmerülhetett. A Curia azonban ezúttal is megtalálta a módját annak, hogy a törvény hiányosságát a maga bölcs és a törvénynek — bár benne szóval ki nem fejezett — intencióját törvényalkalmazási utón pótolja. A RÉSZVÉNYTÁRSASÁG ÉS IGAZGATÓSÁGI TAGJA KÖZÖTTI JOGVISZONY. írta : DR. HOFF GYÖRGY. I. A részvénytársaság igazgatóságában a tagsági helyek betöltése a gyakorlatban rendszerint úgy szokott történni, hogy a részvényesi többség által kijelölt személyek előre kijelentik, hogy megválasztásuk esetére az igazgatósági tagságot elfogadják s ezután a közgyűlés ezeket a személyeket megválasztja. Amenynyiben pedig az igazgatósági tagul megválasztott személyek nem fogadták volna el előre ezt a tisztséget még a választást megelőzőleg, úgy az elfogadás kérdésében mindjárt a választás után, rendszerint még magán a választást megejtő közgyűlésen szoktak nyilatkozni. A megválasztott igazgatósági tagok a választás elfogadása előtt sohasem kezdik meg működésüket. Sőt ez fogalmilag sem lehetséges, mert az igazgatósági tagi funckiók teljesítése mint utaló magatartás már magában foglalja az elfogadást is. Az igazgatósági tagság elnyeréséhez tehát két szembenálló és ugyanazon joghatásra irányuló akaratnyilvánítás szükséges: a részvénytársaság akaratnyilvánítása a választás alakjában és a megválasztotté formátlanul. Ez a két különböző alakhoz kötött aktus eggyé olvad a szerződés nagyobb egységében és ezen a szerződésen alapul az igazgatósági tagság tisztsége. Minthogy pedig a törvény az igazgatósági tag egyes jogai és kötelezettségei között semmiféle különbséget nem tesz, kiváltképen nem disztingvál aszerint, hogy az egyes jogok és kötelezettségek az igazgatóság szervi minőségéből szükségszerűen folynak, vagy csupán ügyleti rendelkezésen alapulnak-e, megállapítható, hogy az igazgatósági tagnak a részvénytársaság irányában fennálló jogviszonya tartalmában is egységes. Mégis az újabb német tudomány túlnyomó része ezt a jogviszonyt kettébontja és élesen különböztet az igazgatósági tagok kirendelése (Bestellung) és alkalmazása (Anstellung) között. Az előbbi egyesületi jogi aktus, címzett és bármikor visszavonható egyoldalú jogügylet, amely által a kirendelt a részvénytársaság szervévé vált és elnyerte azt a képességet és jogot, hogy a társaság igazgatósági tagja gyanánt működjék. Utóbbi: az alkalmazás, individuális magánjogi szerződés és pedig vagy szolgálati szerződés, vagy megbízás, aszerint, hogy az igazgatósági tag dijazás mellett, vagy ingyenesen válalta-e tisztét. II. Ennek a szétválasztásnak a legfőbb alapja az, hogy a Németországban uralkodó elmélet szerint a jogi személyek reális lények, amelyek szerveikkel nem állanak individuális magánjog szerint minősíthető jogviszonyban, hanem magánjogi szempontból szerveiket teljesen magukba olvasztják. A német szakirodalom túlnyomó része nem tartotta ezzel a felfogással összeegyeztethetőnek azt a konstrukciót, amely szerint a részvénytársaság szervének közegei individuális magánjogi ügylet útján nyerik el tisztüket. Ezt az állásfoglalást azonban hibásnak találom. A realitási elmélet ugyanis csak az egyesület és szerve közötti viszonyban zárja ki az individual magánjog érvényesülését, de semmiféle konstrukciónak nem áll útjában az egyesület és valamely egyesületi szerv tagja közötti jogviszonyt illetőleg. Az igazgatóság maga nem áll individuális magánjogi jogviszonyban az egyesülettel; már csak azért sem állhat, mert nincsen önálló jogképessége. De