Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - A szakértőbizonyítás

A SZAKÉRTÖBIZONYITÁS 293 felekre ebben az esetben sem jelent költségszaporulatot az új szakértő alkalmazása. A vegyes szakértői rendszer alkalmazása sok furcsaságot, jogi abszurdumot termelt ki. Néhány ilyen eset: 1. A bíróság a szakértők kinevezése előtt kérdést intézett a peres felekhez a szakértők személyére vonatkozólag. Felperes bejelentette szakértőjét, alperes képviselője kérte, hogy a szakértő személyére nézve 3 nap alatt benyújtandó kérvényében írásbelileg nyilatkozhassék. A bíróság ezt megengedte és egyúttal kinevezte a maga szakértőjét. Az alperes a beadott kérvényében azt kérte, hogy a bíróság mentse fel a kinevezett szakértőt, mert azt ő mint saját szakértőjét kívánja alkalmazni. A bíróság a kérelemnek helyt adott, a szakértőt, mint bírósági szakértőt felmentette és mint alperesi szakértőt nevezte ki a perben szakértőnek. 2. A bíróság kinevezte a szakértőket és a kinevezés után a bírósági szakértő már a működés megkezdése után tisztéről lemondott. Erre a bíróság — figyelemmel arra, hogy a felperes szakértője a perben már működött — a felperes szakértőjét kinevezte bírósági szakértőnek, a felperes részére pedig, annak ajánlásához képest, egy másik szakértőt nevezett ki. 3. A bíróság kinevezése alapján a szakértők megalkották szakvéleményüket és szakvéleményük alapján kiderült, hogy a felperes által előadott tények a valóságnak nem felelnek meg, vagyis nyilvánvaló lett ebből, hogy a felperes keresetének nincs meg a jogalapja. Igen ám, de ott volt a felperes szakértője, aki a szakértői szemle alkalmával megállapította és véleményében be is jelentette, hogy a felperes által panasz tárgyává tett és így keresete jogalapját képező feltétel nincsen meg, elleniben őneki, mint a felperes hűséges képviselőjének, sikerült felfedeznie egy másikat. Következménye volt ennek, hogy a felperes ezen új jogalap alapján kívánta a pert folytatni. Visszás helyzetek alakulhatnak ki abból is, ha a bíróság a Pp. 367. §. alapján a szakvélemény adása végett valamely hatóságot vagy testületet keres meg. A Pp. 367. §. kimondja, hogy ,,a bíróság a szakértői vélemény adása, vagy szakértői vélemény felfülvizsgálata végett hivatalból is megkeresheti az erre hivatott hatóságot, vagy testületet." A Pp. indokolásból nem állapítható meg pontosan, minő elgondolás vezette a törvényhozót e szakasz beiktatásánál, mert csupán arra az álláspontra vezeti vissza ezt a rendelkezést, hogy a bíróság hiányzó szakértelmének pótlása végett hivatalból intézkedhetik, vagyis megadja a jogot, hogy a bíróság a szakértői vélemény végett testületet is megkereshet. Az indokolási részben fel is sorol példaképen két ilyen testületet és pedig az Igazságügyi Orvosi Tanácsot és az Állatorvosi Akadémiát. Nyitott kérdés marad ez után, hogyan képzelte el a törvényhozó ennek a szakasznak a gyakorlatban való alkalmazását. Szerintem semmi esetre sem úgy, amint azt ma nagyon gyakran látjuk. Már abból a körülményből is, hogy a törvény indokolása csak a most felsorolt két testületet említette, következtethetünk arra, hogy a törvényhozó elgondolása az volt, hogy a bíróság oly testületet keressen meg a szakvélemény adása végett, mely egyenesen általa, mint ilyen véleményező és felülbíráló testület alapíttatott, vagy felülbírálatukat a tör-