Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - A szakértőbizonyítás

292 DR. VÁNDOR FERENC bíróságok részéről még ma is követett állandó gyakorlata és a budapesti kir. ítélőtábla elnökének 1929. El. III. J. 2. szám alatt az alsólbb bíróságok bíráilhoz intézeU leirata helyesen foglal állást a tiszta szakértői rendszer mellett, mint amely szerinte a törvény helyes értelmezésének egyedül megfelelő mód. Sokan azt hozzák fel a vegyes szakértői rendszer mellett, hogy a per szempontjából célszerű, ha a peres félnek is van szakértő képviselője, aki úgy az ellenfél, mint a bíróság szakértőjének működését ellenőrzi, felülbírálja, felének érdekeit a szemle, valamint a vélemény megszerkesztése alkalmával képviseli. Ez helyes és indokolt is, csak azt nem látom be, mért kell ennek az ellenőrző személynek a bíróság által kinevezett szakértőnek lenni. Mihelyt a szakértői cím a bíróság nevével kerül összeköttetésbe, meggyőződésem szeiint ennek az összeköttetésnek első alapeleme az kell, hogy liígytn. hogy a ^.rakértő mindenkivel szemben megszűnjön képviselőnek lenni és csakis a bíróság által kideríteni hivatott elfogulatlan igazság képviselője lehet, mint a bíró személyének kiegészítője. Ha a peres félnek magának nincs meg a szükséges szakképzettsége; ám kérjen fel azoknak ellátására egy szakembert, aki mindezeket a feladatokat mellette ellátja, azonban csak mint a fél műszaki tanácsadója, de sohasem, mint „bírósági szakértő". A per egyszerűsítése, valamint a perköltségek ok nélküli növelésének megakadályozása céljaiból is indokoltabb a tiszta szakértői rendszer alkalmazása, mert sok esetben meggátolja a pernek a bíró által megítéléséhez képest helyesen és szükségszerűen megállapított pervezetési vonaltól való eltérítését, ezáltal a pernek széthúzását, eliszaposodását és nem történhetik meg — amit pedig a vegyes szakértői rendszer mellett igen gyakran látunk, — hogy aránylag kicsiny jelentőségű szakkérdés eldöntése csekélyebb értéket képviselő pertárgy esetén is a három szakértő (mert hisz a vegyes szakértői rendszer legtöbb esetben három szakértőt jelent) alkalmazásával lényeges, sokszor igen túlzott költségszaporulatot jelent. De megnyugtatóbb a tiszta szakértői rendszer alapján készült szakvélemény magára a bíróra is, különösen, ha a perben több szakértőt alkalmazott és ezeknek szakvéleménye egybehangzó. A tiszta szakértői rendszer alkalmazása alapján kinevezett szakértőktől származott számos szakvélemény tanúsítja, hogy akár két, akár három szakértő működött, akiket nem a felek jelöltek ki, véleményeik egybehangzók voltak. Ha pedig megesik, hogy a tiszta szakértői rendszer alkalmazása mellett készült szakvélemény akár a bíróságot, akár a peres feleket nem nyugtatja meg, még mindig fennáll a jóvátétel lehetősége. Ha a szakértői véleménnyel szemben aggály merül fel a bíró vagy a felek részéről, a 363. § alapján hivatalból bármikor úgy az egész bizonyítási anyagra, mint annak egyes részeire elrendelheti egy másik, ugyancsak általa s ugyancsak a tiszta szakértői rendszer alkalmazása alapján kirendelt szakértő meghallgatását. Ha pediga bíróság ennek az újabb szakvéleménynek az alapján azt állapítja meg, hogy az első szakvélemény téves és nem alapos volt, módjában áll a költségek és díjak megállapításánál ennek konzekvenciáját az első szakértővel szemben alkalmazni s így a peres