Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)
1933 / 7. szám - A szakértőbizonyítás
A SZAKÉRTÖBIZONYITÁS 291 Ennek okai érthetők és megmagyarázhatók. A fél, amikor valakit a maga részéről ajánl, legtöbbször olyan személyt hoz javaslatba, akit vagy üzleti, vagy társadalmi érintkezés folytán ismer s akiiben megbízik, hogy érdekeit meg fogja védeni. Sőt sokszor találkozunk azzal az esettel, hogy mivel a per műszaki, orvosi, vagy egyéb szakértelmet kívánó téren mozog, a fél már a per megindítása előtt keresete megalapozásához egy szakértő személy segítségét használja fel és később, amikor a szükséghez képest a bíróság a perben szakértőt alkalmaz, természetes és magától értetődő, hogy ezt a per megalapozásában és a per eddigi vitelében mintegy tanácsadóul szolgáló szakértőt fogja javaslatba hozni, akit már természetesen kötelez eddig tanúsított magatartása, eddig adott véleménye és így elfogulatlannak már igazán nem mondható. Ehhez járul még, hogy a fél által ily módon ajánlott szakértő mintegy a féltől nyert megbízatásnak érzi és fogja fel tisztét annál is inkább, mert hiszen az ebben az esetben szokásos bírói gyakorlat szerint is díjait és költségeit az őt ajánló fél előlegezi részére, így tehát közvetlenül tőle kapja meg munkássága díjazását, sőt tapasztalatom szerint már az is megtörtént, hogy a szakértő díjaira és költségeire nézve a fél már előzetesen megállapodott a szakértővel, amint ez a bírósághoz történt bejelentéséből kitűnt. Ily módon a szakértő majdnem munkavállalói viszonyba kerül a peres féllel s így történik meg, hogy szakvéleménye nagyon gyakran védőirattá válik megbízója érdekében, személyében mintegy szakértő ügyvédet nyer az őt ajánló peres fél. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a szakértő ebben az esetben a szakértői hivatásával kerülne összeütközésbe, vagy hogy a szakértő esküje ellenére adna véleményt. Am a vélemény nem pusztán tényeknek a rögzítése és megállapítása, mert tények nélkül alig is volna lehetsége az egymásnak ellentmondó szakvélemény, mert hiszen például 25 méter falazat minden szakértői véleményben 25 méter kell. hogy legyen, de hogy az a falazat mekkora értéket képvisel, vagy hogy szakszerűleg miként van megépítve, ennek megállapítása már egyéni vélemény és ez az egyéni vélemény sok, a szakértő személyén kívül álló körülménytől is függ, melyek közül nem utolsó helyen szerepel a peres féltől nyert információ; az pedig természetes eszerint a gyakorlat szerint, hogy „saját" szakértőjét a peres fél saját maga informálja. Ha a Pp. rendelkezéseit nézzük, be kell látnunk, hogy ez a vegyes szakértő rendszer alkalmazásának immár semmi törvényes alapja nincs. Hogy az mégis szokássá válhatott, illetve, hogy ez az 1868: LIV. tc. 212. §-ában megalkotott eljárási mód a perrend életbelépése után is, mintegy a Pp. szervezetébe átcsempészve a mai napig is fenntarthatta magát, egyetlen megmagyarázható oka a régi szokás, a megszokott út kényelmességében rejlik. A Pp. ugyanis szakértő kinevezését a bíróság részére tartja fenn minden korlátozás, vagy megszorítás nélkül, kivéve a 350. §. 3. bekezdésében írt azt az esetet, mikor a felek egy, vagy több szakértő személyében megegyeznek. Megegyezés alatt pedig nem lehet érteni azt, hogy mind a két fél egy másik szakértőt fogad el, hanem csakis azt, hogy közösen, egyetértően, egybehangzóan, tehát megegyezéssel egy, vagy több szakértő személyében fejezik ki bizalmukat. Nem a Pp. értelmében van tehát a vegyes szakértői rendszernek a 19*
