Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - Felelős-e az OTI az orvosainak műhibáiért?

288 DR. GOLDBERGER JÓZSEF bízott képviselőnek tényei olybá veendők, mintha magától a féltől származnának". (M. D. XXIII. k. 166.) „Törvényes képviselőjének és a teljesítésnél alkalmazott személynek a teljesítés körüli vétkesséigéért az adós éppúgy felel, minta saját vétkességeért." (Német ptk. 278. §. Mtk. jav. 1135. §.) „A vállalkozó felel alkalmazottai tetteiért." (Code civil art. 1797. v. ö. art. 1998. D. P. 96. 1. 132.) A jogszabály gyakorlati példája a szabómester felelőssége segédéért, aki a vasalásra átvett ruhát elégette; a butorszáüító felelőssége munkásáért, aki a zongoratanárnő zongoráját elejtette (még az elmaradt órák árát is meg kell térítenie); a borbély felelőssége a maniküröskisasszonyért, aki a vendég ujját megsebezte; a bérkocsifuvaros felelőssége, akinek ^lvó kocsisa mellől iiz utas podgyászát ellopták. A két utolsó különösen szemléltető esetre a közelmúltban volt bírósági példa: Í1-. Felperesnő kártérítési keresetet indít ujja megsebzése miatt a manikürösleány és a borbélyüzlet tulajdonosa ellen, melyben a manikürösleány dolgozott. A naumburgi Oberlandesgericht ex delicto marasztalja a maniküröskissszonyt, (német ptk. 823. §.) ex contractu a borbélyüzlet tulajdonosi, ,,-aki a manikürösleány vétkességeért a B. G. B. 278. §-a szerint oly módon felel, mint a saját vétkességeért... AB. G. B. 278. §-án alapuló felelősségnél közömbös, hogy a gazda a teljesítésnél alkalmazott személy megválasztásánál kellő gondossággal járt-e el vagy sem . . ." (Juristische Wochenschrift 1933. 1423. 9., 1. U. 383/31.) 2. Felperes kártérítést kér a hálókocsitársaságtól, mert podgyászait a kalauz vétkessége miatt — (nem zárta le a kocsit, nem a szolgálati helyen tartózkodott). — ellopták. A kir. Kúria marasztal annak kiemelése mellett hogy ,,. . . a felperes kártérítési követelése az alperes eljárt közegének vétkessége alapján eldönthető. És pedig tekintet nélkül arra, vájjon a peres felek között létesült ügylet pusztán személyfuvarozás, vagy pedig ezenfelül még a fogadós tekintetében fennálló szabályok alá esik-e?" (Hjogi Dvtár XXIII. k. 93. o. 59. eset, P. VI. 5898/1927.) Szükségszerű és tételes jogszabály tehát, hogy szerződéses viszonybcm az adós annak a személynek a vétkességéért, akit maga helyett kirendelt, eppugy felel, mint saját vétkességeért. II. A fent ismertetett álláspont a 84. sz. teljesülési határozattal nem ellentétes. Ez a határozat ugyanis — habár csak az indokokból kitetszően —azt a kérdést dönti el, hogy a szerződési viszonyon kívül „harmadik" személynek okozott kárért (balesetért) felelős-e a gazda annak a személynek a vétkessége alapján, aki a gazda által való kirendelés következményeként jutott oly helyzetbe, hogy kárt okozzon a ^harmadik" személynek, A kir. Kúria elvileg nem-mel felel, mert „ennek (a kirendelt személynek) vétke nem az ő (a gazda) vétke. (A kir. Kúria az. indokokban a német ptk. 831. §-ára és a svájci kötelmi jog 55. §-ára hivatkozik. Mindkét törvényhely a szerződésen kivüli kártérítésre vonatkozik. Ez kitűnik a német ptk. 278. §-ának a kir. Kúria által felhívott 831. §-ával való szembe állításából, kitűnik továbbá a svájci törvényhely címének feliratából: „Keletkezése tiltott cselekmény alapján.")