Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - Felelős-e az OTI az orvosainak műhibáiért?

FELELÜS-E AZ OTI 289 III. A 84. számú teljesülési határozatban ezek szerint tehát helytelenül keresnők annak a kérdésnek megoldását, hogy az OTI kötelékébe tartozó (s így az OTI-val közigazgatásijogi viszonylatban, kényszerjogviszonylatban, ügyleti viszonylatban álló) károsult követelheti-e az intézettől az orvos vétkessége alapján kárának megtérítését. E határozat csak akkor lenne alkalmazható, ha az OTI kötelékébe nem tartozó beteg (ki magát odatartozónak hitte, habár odatartozósága már megszűnt) részesült volna oz OTI ambulatóriumán az OTI orvosa részéről vétkes orvosi gyógykezelésben. Az OTI kötelékébe tartozó károsult igénye az OTI ellen tehát a manikürözés jogesetének analógiájára oldandó meg. A két eset hasonlatossága szembeszökő. Helyesnek véljük tehát az osztrák és német legmagasabb bíróságok álláspontját, (ZBL. 1931. 67., Rabels Zeitschrift 1932. 961, Juristische Wochenschrift 1931. 1461.), mely a szolgálati (vállalkozási) szerződés analógiájára való hivatkozással marasztal. IV. Nem ügydöntő, egyik-másik határozatban kiemelt az a körülmény, hogy a biztosított és az OTI jogviszonya nem a tipikus visszterhes magánjogi szerződés, hanem egy altruista intézetnek kényszerviszonya a közigazgatásijogilag járulékok fizetésére, kötelezett biztosítotthoz. A jogviszony kényszerjogi közigazgatásjogi színezete kitűzheti a hatásköri jogszabályt, de nem változtathat a magánjogi szabály egyetemes, elvszerű és a jogrendszer egészére kiható erején. Abból, hogy számos jogviszony a modern jogfejlődés során a jus publicumiba lép át, még nem következik, hogy a magánjogi jogtételek értéktelenekké váltak volna a jogviszony kibogozásánál. Minél több magánjogi viszony válik közjogivá a kényszerszervezkedés győzelmes akarata folytán, annál szélesebb körben önti el a közjogot az igazságosztó magánjog szabálytömege. A felperes gyermek kártérítést perel a községen. A községi óvodában, ahol heti 30 fülért fizetett, balesetet szenvedett az óvónő gondatlansága miatt. A német Reichsgericht hangsúlyozza, hogy az óvodát fenntartó község és a gyermekek között a jogviszony közigazgatásjogi jellegű, hiszen az óvoda az általános szabályok keretében minden gyermek előtt nyitva áll, a község nem válogathat a jelentkező gyermekek között, ri heti 30 fillérnek nem ellenszolgáltatás, hanem illeték jellege van. A legfelső német bíróság eme megállapítás ellenére alkalmazza a B. G. B. 278. §-át, mert a teljesítésnél alkalmazott személyért való helytállásnak magánjogi gondolata közjogi viszonyoknál is alkalmazandó akkor, „ha a közjogi viszony sajátosságánál fogva annyira hasonlatos valamely polgári jogi szerződéses viszonyhoz, hogy az egyes esetben a B. G. B. 278. §-nak megfelelő alkalmazása a közjogi viszonyra szükségesnek látszik." (Juristische Wochenschrift 1933. 1389. 5.) Ha a beteg magánszanatóriumba ment volna és itt érte volna gyógyítás helyett orvosi baklövés, a szanatórium tulajdonosa ezért helytáUani lett volna köteles. A szegény emberek életét és testi épségét sem védheti kevesebb jogi garancia. Elvégre ők is fizetnek a gyógyításért. Jogállam XXXII. évf. 7. füzet. 19