Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - Az istenítéletek igazságszolgáltatása

282 ZSOLDOS BENŐ nok győzedelmeskedett a páros küzdelemben, melyet rőfnyi hosszúságú botokkal vívtak meg, aki végkimerülés nélkül tudta magát védelmezni az esti csillagok feljöveteléig. Nálunk Magyarországon az istenítéletek közül az 1279-iki budai zsinat határozatai a hideg víz próbáról rendelkeznek, — Szent László és Kálmán királyok törvényei forró víz-próbáról tesznek említést, míg a Váradon elrendelt és végbement istenítéleti próbák híres jegyzéke, az úgynevezett Váradi Regestrum a tüzes vaspróbáknak mintegy háromszáz különböző esetét sorolja fel, amelyből megtudjuk, hogy ezeket a próbákat legtöbbnyire fcú'nügyekhen alkalmazták, de előfordulnak azok státusperekben, birtokva?y adóssági perekben is. Kálmán királyunk egyik törvénye akként rendelkezik*; hogy próbát ezentúl ne lehessen minden egyháznál tartani, hanem csakis a püspöki székesegyházakban, meg a pozsonyi és nyitrai nagy prépostságban. Ez már nagyfokú megszorítása és szűkebb határok közé terelése volt az istenítéletek intézményének, ha tekintetbe vesszük, hogy Kálmán király előtt még minden egyháznál tartottak istenítéletet. Ezek a rendkívül barbár és primitív igazságszolgáltatási eszközök a XlII-ik században már Európaszerte megszűntek. Nálunk a fentebb említett 1279-iki budai zsinat intézkedik végérvényesen a judicum Dei eltörléséről, bár teljesen még ekkor sem szűnt meg, hiszen a különböző tűz- és viz-próbák a boszorkányüldözés későbbi korszakában is még erősen divatban voltak, — a párbaj pedig, — bár megfelelően átalakult formák között, — a mai napig is általánosan el van ismerve sorsdöntő és becsületvédő tényezőül. Példaképen lássunk egy-két istenítéleti próbát a régi magyar jogfejlődés köréből az ősi tűzpróbának azok közül a jellemző esetei közül, melyeket a már említett nevezetes Váradi Regestrum örökített meg azokból az időkből, mikor Árpádnak hívő ősi népe a külső jelekben égi nyilatkozatokat keresett. A Gégény faluba való Zegun pert indított Nagygégényi András ellen azért, mert ez, unokája, Mihály részére erőszakkal elrabolta az ő fiatal hajadon leányát. A beperelt András váltig azt erősítgette, hogy ő az unokájának nem erőszakoskodással, hanem annak rendje-módja szerint hozta feleségül a Zegun leányát. Mellette tett tanúbizonyságot Lukács, a nagygégényi pap is. Aonbnus udvarbíró mind a két felet Váradra küldötte istenítéletbe, melynek értelmében a vádaskodó Zegun-nak kellett a tüzes-vas próbát kiállania a leánya helyett. Szegény Zegunnak aztán többé nem állott módjában pereskednie, mert a feljegyzés szerint a tűzpróbán halálosan megégett. A Csótfaluba való Kenyész és Lőrincz perbe fogták Atillának négy emberét és Bes-nek egy emberét lopás miatt. A bíráskodást gyakorló Miklós nádorispán egy vasárnapi napon tüzesvas-próbára bocsátotta az öt gyanúsítottat. Ez az istenítélet aztán különböző eredményekkel járt: az egyikük, György megégett, háromnak a keze, a káptalan pecsétének feltörésével „hamis pecséttel lepecsételve találtatódott", — ezek mindnyájan az elmarasztalt bűnösök számába jöttek. Végül az ötödik: Péter, amint írva vagyon: testi nyavalyája miatt nem emelte fel a vasat.