Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Glosszák a "Jogállam" 1932. éi évfolyamához

GLOSSZÁK A „JOGÁLLAM* 1932. ÉVI ÉVFOLYAMÁHOZ. 13 „A lélek minőségén múlik: homályosan, zavarosan, vagy tisztán, teljesen, vagy hiányosan látjuk-e meg az igazságot." „A bírót ez a belső látás, ennek módja és minősége jellemzi és különbözteti meg aszerint, hogy a bírónak milyen a szellemi és főleg a lelki színvonala és a látóhatára — vannak-e és ha igen milyen eszményei, — és: mennyire tiszteli és szereti a saját lelkének tisztaságát, méltóságát és jövőjét /" „ Vannak dolgok, melyek felöl csak a szíven keresztül gondolkozhatunk helyesen, s pusztán az értelemmel nem tudunk a lényegükhöz férni, sem őket megérteni." Boldogan és büszkén írtam le ezeket az idézeteket és méltó fináleképen hadd idézzem a Szentírást: „Uram és Királyom, adj a Te szolgádnak alázatos szivet, hogy ítélni tudjon a Te néped fölött, és hogy megértse, mi a jó és mi a rossz." (Salamon, a bölcs király fohásza az Úrhoz, Királyok könyve, III. 9.) * * * Ugyancsak a karácsonyi számból kitündöklik a „Kodifikáció és Jogbiztonság" című cikk. Szerzője az ügyvédi karnak egy jeles tagja. A szerzőt és a cikket egyaránt jellemzi a ritka tudományos alaposság, fegyelmezett elmélyedés és kifejezésben kivételes tökély. Abszolút meggyőző módon és élvezetdús uton, — a melyen a főállomás a bírói lélek, — vezeti el az olvasót a konklúzióhoz : „Minthogy a kódex a bírói gyakorlatban fog élni — — : a magánjog teréről a kiszámihatatlanságot és bizonytalanságot nem fogja elűzni.'1 A mely konklúzió kiváltja belőlem az alábbi történetet. Nem tudom, vájjon Bismark, avagy Burkhardt emlékirataiban vagy egyebütt olvastam-e, vagy hallottam-e, avagy sem nem olvastam, sem nem hallottam, hanem csakúgy álmodtam-e. Csak azt tudom, hogy igaz történet. Az egyszeri bírósági jegyző két percsomót kapott bíró — principálisától azzal, hogy mindegyikben készítsen ítélettervezetet. A jegyző helyesen felismerte, hogy mind két perben az ügydöntő jogi kérdés az, vájjon az ügyleti feltétel ex nunc hat-e, avagy ex tunc. Egyszersmind azonban azt is helyesen felismerte, hogy az egyik perben az a peres fél, a ki az ex nunc-hataiy mellett kardoskodik, erőszakos huncut, — a másik perben pedig az a peres fél az erőszakos huncut, a ki az ex /««c-hatály mellett tör lándzsát, és így érdemben egyiköknek sincs igaza. Ennek folytán a jegyző olyan két ítélettervezetet készített, hogy mindkettő szerint a huncut elveszti a pert. Az indokolás az egyikben az volt, hogy a feltétel ex nunc hat, a másikban az, hogy ex tunc. A bíró-principális mindkét ítéletet helyeselte, a tanács magáévá tette, a fellebbezési fórum helybenhagyta. A jegyző pedig emlékezetébe véste: Ha jó bíró akarsz lenni, soha sem tanuld meg, vájjon a feltétel ex nunc hat-e, vagy ex tunc ? * * *