Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Glosszák a "Jogállam" 1932. éi évfolyamához

14 DR. KARTAL IGNÁC, A karácsonyi számnak egy harmadik cikkéből, — szerzője egy kiváló jogirodalmi tevékenysége révén is igen széles körökben ismert magasállású bíró, — kiemelem a következőket: „Az ítéletnek ugyanis — igazságosnak és okosnak kell lennie. Ez pedig olyan nehéz feladat, amely igénybe veszi a bírónak eszét, szivét, jogtudását és tapasztalatait egyaránt". — „Az ítélkezés egy oly komplikált, nehéz müvelet, mint akár egy életveszélyes operáció: a közvéleménynek lábújhegyen kell járni, lélekzetét visszafojtó csendben kell lennie, a mikor a bíró ítélkezik". Amiatt is kiemelendőknek tartottam e sorokat, mert nem általános jellegű, hanem speciális szakcikkben találtak elhelyezést. i * * Jelen glosszatórius írás keretén kivül esik a sok cikk, a mely ha bármily értékesen is, egy-egy spceiális szakkérdést taglalt. Csak azokat a cikkeket kerestem, amelyek általános vonatkozásúak. A melyekből az utókor felismerheti, hogy 1932-ben mely eszmék foglalkoztatták a magyar jogászvilágot. Ily vonatkozású cikket pedig az eddig ismerteiteken kívül nem találtam. Levonom ebből a tanulságot: A magyar jogélet uralkodó eszméje 1932-ben: a bírói lélek vergődése a jog és az igazság közt. * Megígértem fentebb, hogy Nagy József egyszerű földmívesre még visszatérek. Egyszer ugyanis szemtől-szembe állott velem. Peres fél volt. Felperes volt 1917-ben. Az évszám fontos. 1500 K kölcsön volt keresetének tárgya. Alperes 500 K-t elismert, a többit tagadta. Felperes Nagy József egyszerű földmíves bizonyítékul felmutatta a kölcsönkötelezvényt. Az írás azonban nem 1500 K-ról, hanem csak 500 K-ról szólt. Mikor erre Nagy József egyszerű földmívest atyailag figyelmeztettem, ő a magyar egyszerű földmíves illemtudásával, de mégis igazát érző ember fölényességével így szólt: „A tekintetes bíró úr nem olvasta el végig az irást, mert különben látta volna a tekintetes bíró úr, hogy az írásban benne van, hogy én alperesnek az 500 K-t egy évvel ezelőtt egy tehén megvétele végett adtam kölcsön. Most pedig én akarok tehenet venni, de 1500 K.-án alul nincs tehén". 1917-ben voltunk. A valorizációs eszmemenetnek még a magva sem volt akkor elültetve. Ezért Nagy József egyszerű földmivest keresetének 1000 koronányi részével elutasítottam. Nem emlékezem már arra, hogy az ítéletet hogyan okoltam meg. Arra azonban emlékezem, hogy az esetet röviddel rá elmondottam egy laikusból álló társaságnak. Elmondottam oly stílusban, a hogy groteszk dolgot szokott az ember mondani. Senki sem mosolygott. Egy építési bank vezetője elgondolkozva így szólt: „Nagy József egyszerű földmíves exponálta és eldöntötte a legközelebbi évek legnehezebb jogi és gazdasági problémáját." *