Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben

A MAGYAR JOGÁSZEGYLET ANKÉTJA. 231 így történt például az is, hogy jött egyszer mégis sürgetéseink után az okirati kényszerről szóló törvényjavaslat még Pesthy Pál úr igazságügyminisztersége idején — viszonylag egészséges, jó formában. Mint fentebb érintettük ez a gondolat közérdekű és csak mint ilyen, tehát nem valamely kivételes kedvezménynek a kifogásolható módján adna éltető tartalmat az ügyvédi hivatásnak is. De ahogy közeledett aztán ez a helyes és üdvös gondolat a megvalósulás alkotmányos útjához, érthetetlenül és megmagyarázhatatlanul mindinkább deformálódott, mondhatnám torzzá vált. Végre is egyenesen megcsúfolt minket, kik életrehívását szorgalmaztuk volt. A törvényhozáshoz való benyújtásra 1929. októberében már más miniszter úr kormányzása idején készült az ellenőrzésünk szerint számban a harmadik tervezet már egyenesen az ügyvédi kar ellen éleztetett ki, mikor ennek a jogügyletek terén eddig hivatásszerűen és kiiogástalanul kézben tartott birtokállományát egyenesen csorbítani, a hivatalnoknak, de mondhatnám a kontároknak is részben tűrt és részben tiltott betöréseit pedig kifejezetten legalizálni akarta. Nevezetesen a 9. § megszabván a kötelező írásbafoglalás eseteit, már a 10. § — a tovább következő 16. § generális rendelkezéseinek is megfelelően — a magánokiratok tekintetében már osztályt csinál a hivatásában túlzsúfoltan sínylődő ügyvédi kar és a kivételes privilégizált hatáskörben verseny nélkül igazoltan korlátolt számában biztos megélhetésű közjegyzői kar között. De tovább is megy és a 11. § II. pontjának 1. és 2. alpontjában már kifejezetten az eddigi tiltó törvénynek (1874: XXXV. tc. 58. §-a) a fentiek szerint történő megváltoztatásával a kárunkra már erőszakosan megfelezendő kenyérnek is megint a további tetemes részét is, minden igazolható ók és szükség nélkül egyenesen elveszi az ügyvédi kartól és a közjegyzői karnak adományozza. A telekkönyvi jogokra vonatkozó jogügyletekről szóló 12. § is csak ilyen az ügyvédi karnak egyenesen nekirohanó irányú azzal a különbséggel mégis, hogy ebben osztályos társul hívja a képzettségében, a szó igaz értelme szerint jogászinak valóban nem mondható községi jegyzőt is, akit ilyen módon a rnai csak tűrt és korszerűtlen „jogászi" magánmunkái ában még a 13. §-ban is egyenesen legalizál. Ma sok haszontalan agitációs szó esik nemzetközi és nemzeti vonatkozásban is a szociális tekintetekről. Szó helyett egyenesen cselekvés volt az 1874: XXXV. tc. 58. §-ában, amely a hiteles helyül privilegizált adományszerü közjegyzői intézményt úgy is mint javadalmat, okszerűen elzárta, eltiltotta attól, hogy ez a megintcsak köztekintetekből szervezett ügyvédi hivatásnak magánokiratokkal versenytársa legyen. A javaslat 10. §-ában is kiütköző cselekvőség tehát a szellemében tagadhatatlanul emelkedettebb mult megtagadásával is egyenesen megtámadta a már meg volt létalapjaiban is az ügyvédi kart ugyanakkor, mikor megsegítésünkről hangzott a szó. És csak csúcspontja volt a bántó és a kart megalázó iránynak a 10. §, amely odáig is ment, hogy a jogügyletek dandárját képező hat esetben (1—6. pont) a kir. közjegyző hitelesítését írta elő az ügyvéd által készített magánokiratokra is. De nem. A csúcspontja ennek a teljesen fonák elgondolásnak mégis csak a 19. §-ban ütközött ki, mely az ingatlan ügynököknek zugirászatát legalizálta volna, amelyet kifejezetten megenged és találékonyan ,,az okiratok készítésében okiratminták szolgáltatásával, vagy egyébként díjazás nélkül vagy közreműködésnek" szelídíti a tervezet. Hivatása magaslatán volt a képviselőház igazságügyi bizottsága akkor, mikor ezt a lefaragott voltában is képtelen javaslatot visszaadta. De felmerült a kényszeregyesség kérdése is. A budapesti ügyvédi kar 60°/u-át ez tette tönkre. Nem is azért, mert az 0. H. E. bonyolítja le a kényszeregyességeket. Hanem egyáltalán azért, hogy ez a jogintézmény egyáltalán van s illetve ahogy van. Budapesten az ügyvédi kar 60°/o-a behajtási perekből élt. Ma is ebben az illúzióban él. El is jut a végrehajtásig. Akkor jön a kénys^eregyességi eljárás és ebben a 40—50°/«-os igéret. Ez azt jelenti, hogy a vagyon dandárja, a fedezet éppen ezen lehetőség hátsó gondolatával már elúszott. Ekkor jár el az