Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben

232 A MAGYAR JOGÁSZEGYLET ANKÉTJA. 0. H. E. és igéri az 50°/o-ot, de a fél azt sem kapja már meg. Elvész az egész követelés, de benne a szorgos és lelkiismeretes ügyvéd keresete is. Ebben nem az a hiba, hogy irgalmas irányzatot köyet az intézmény, hanem az, hogy erkölcstelen lehetőségekre kapott utat a kereskedelem és az ipar és visszaélve, vagy mondjuk csak élve a kínálkozó jogi lehetőséggel a vagyont elvonja a hitelező elől, ami pedig a külföldi hitel emelésére sem alkalmas. De azt hiszem elég. Mindent összevéve az eszmények, az elvek alapján állva én javaslatot nem is teszek. Ugy vélem elég ma a negáció. Csak egy kérésem volna. Nagy hálánkra igen magas, tekintélyes helyről csendült meg a szó mellettük egyenesen a nemzet érdeke nézőpontjából. Az volna a tiszteletteljes kérelmünk: méltóztassanak ezt a jószándékot irántunk továbbra is megtartani akkor is, ha mi nem kapunk is a numerus clausus csalóka gondolatán. Ugy vélem, hogy ez inkább méltókká tesz minket a kitüntető érdeklődésre. Ne korlátozni méltóztassanak minket akárcsak számunkban is, hanem a szabadság határainak inkább terjesztésével és annak keretén belül odáig méltóztassanak elvinni minket és a kormányzókörök bölcsességét is, hogy legyen a miénk az, és csak az, ami csakugyan a miénk, hogy adják meg nekünk csak azt, ami a mi tudományos előkészületünkön és erkölcsi színvonalunkon nyugvó alkotmányos hivatottságunknál fogva, mondhatnám egyéni jogunk alapján, de a mi hagyományos nemzeti értékünk szerint is a miénk kell, hogy legyen, s ezzel, és csak ezzel — a mi mindennapi kenyerünket. Dr. Juhász Andor a m. kir. Kúria elnöke: Végtelenül sajnálom, hogy betegségem miatt az ankét eddigi lefolyását közvetlenül nem hallhattam. Teller Miksa, Zsitvay Tibor, Östör József, Szladits Károly, Mendelényi László, Pap József, Kölcsey Sándor, Csorna Kálmán és Ribáry Géza tagtársainknak nyomtatásban megjelent értékesebbnél értékesebb felszólalásait nagy élvezettel olvastam, azonban időm nem engedte, hogy azokkal érdemük szerint tüzetesen foglalkozzam, s ezért csupán néhány általános megjegyzéssel szólhatok hozzá a felvetett témához. Az ügyvédi kar túlzsúfoltsága értekezletünk egyedüli tárgya. A túlzsúfoltság halálos betegsége az ügyvédi karnak, amelynek nyomában jár az ügyvédség erkölcsi és anyagi teljes összeroppanása. Ezt kell mindenáron megakadályoznunk. A túlzsúfoltság vitája önként a felszínre hozta az ú. n. numerus clausus, a zárt ügyvédi létszám kérdését. Ettől az újítástól a túltengő létszám gyors leapadása semmiképpen sem várható ugyan, de egy nagy dolgot mindenesetre biztosítana: kizárná a további inflációt. A zárt létszám rendszere heves ellenzésre talált s mondhatni két táborra bontotta az ügyvédi kar tagjait és az ügyvédi kamarákat. Sokan az ellenzők közül úgy állítják szembe a mai korlátlan irodanyitási lehetőségeket a zárt létszámmal, mint a szabad ügyvédséget a denaturált ügyvédi karral, mint a függetlenséget, a gondolat- és véleményszabadságot a lelki rabszolgasággal és szervilizmussal. : Ugy érzem, hogy ezek túlzások, sőt tartalomnélküli jelszavak. Ha állna az a tétel, hogy valamely zárt létszámú testületbevaló felvétel megfosztja az illetőt emberi méltóságának legkiemelkedőbb alkotó részétől, lelki függetlenségétől, akkor Magyarországon nem volna független bíróság, nem volnának független bírák. Hiszen — amint tudjuk — a bíró nemcsak egyszer, de többször is átesik ezen a procedúrán. Végig gondolva saját életpályámon, megriadtan állapítottam meg, hogy közel félszázados bírósági szolgálatom alatt 17-szer estem át kinevezések, berendelések és áthelyezések formájában ilyen lelki csonkításokon és igazán pozdorjává kellett volna zúzódnia lelkemben a függetlenség érzésének, ha ezek a hangulatkeltő érvelések megállanák a helyüket. De sem én, sem bírótársaim sohasem tapasztaltunk effélét és nagyközönségünk is elismeri a magyar bírói függetlenséget, mint élő valóságot. Ilyen túlzó felfogás mellett már az ügyvédvizsgáló-bizottság szerepének is bizonyos megmételyező hatással kellene lennie az ügyvédjelöltekre, nem is