Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben

A MAGYAR JOGÁSZEGYLET ANKÉTJA. 219 lünk, hanem a szigorúbban működő vidéki egyetemeken is tapasztalható, hogy a diákok kiveszik a végbizonyítványt és elmennek könnyebb egyetemre vizsgázni. Vándorlási tilalom nélkül a szigor teljesen illuzórius: olyan mint a lyukashordó, ha elmehetnek a diákok más helyre vizsgázni. Az ötévi tanulási idő gondolatát oly értelemben helyeslem, hogy a négy évi tanulási idő csorbítatlanul megmaradjon a tanulás számára. Ma a nyolcadik félévet elengedik, mint katonai félévet. Ez lehetetlen, inert ha szükség van erre a félévre, akkor a katonának ugyanolyan mértékben szüksége van rá. Tessék a katonai szolgálatot más kedvezményekkel kompenzálni. Lehetetlen az is, hogy a fiatalok már az utolsó év második felében szigorlatozzanak, mert akkor a második félévben csak erre tanulnak és mással nem törődnek. A negyedik esztendő elveszett esztendő. Ezt vissza kell állítani és az ötödik esztendőt a szigorlatozásra fordítani oly módon, hogy az egyes szigorlatok között legalább három-három havi idő maradjon, mert e nélkül komoly készülés nem lehetséges. Nagyon fontos újítás volna, a Moór-féle kitűnő vizsgatervezetben javasolt az a terv, hogy a doktori diploma mellé hozzá kell fűzni a vizsgaeredmények kimutatását. Ne minden diploma legyen egyforma, látszat szerint sem. De ennek a következményeit is le kell vonni. A joggyakorlatra én közvetlenül csak azt bocsátanám, aki legalább is átlagos jó eredménnyel tette le a vizsgáit. Aki ezt nem tette, tessék még egy ©sztendeig tovább tanulni és felvételi vizsgát tenni az ügyvédvizsgáló bizottság előtt. A legnagyobb ballasztja az ügyvédségnek ezek a gyenge vizsgázók, mert semmiféle vizsgarendszer nem fogja megakadályozni, hogy végül mégis csak átcsússzanak a jelöltek. Ezek mellett természetesen szükséges, hogy ne legyen mesterséges jogásztenyésztés, ami nálunk a másodrendű kvalifikációi ú fiatalembereknek a bőséges segélyezésében jut kifejezére. Segélyezésben mindenki legyen részes, de csak akkor, ha tanulási eredményeivel megérdemli. A jogi pályákra pedig csak a jogi képesítés minősítsen. Ebből a szempontból, tisztelt Uraim, a mi memorandumunk aggodalommal mutat rá az 1929: XXX. tc.-nek arra a minősítési szabályára, amely a közgazdasági egyetemen nyert közigazgatási doktorátust a közigazgatási pályára általában minősítő erejűnek mondja. Ez azt jelenti, hogy ily módon közgazdákat állítunk be nemcsak tisztán a közgazdasági igazgatás körébe, hanem az általános közigazgatás körébe is, ahol ezek szükségkép kiszorítanak megannyi jogászt, ami szintén növeli az ügyvédkérdé's tehertételét. Ez igen nagy jelentőségre fog szert tenni akkor, ha mint olvassuk, a közgazdasági fakultást a műegyetemmel csakugyan össze akarják kapcsolni, aminek következtében a mérnökök nagy számban fognának mellékesen könnyebb fajsúlyú jogászképzést nyerni és nagyobb számú jogászt a közigazgatás teréről kiszorítani. Ez annál visszásabb lenne, mert mi a bííurkáció elejtésével egységes szigorúbb jog- és alkotmánytudományi doktorátust tervezünk, amellyel szemben ez a közgazdasági jogászképzés estleg a kisebb ellenállás irányában gyakorolna vonzóerőt. Ez ugyancsak elsősorban ügyvédi kérdés és az ügyvédtársadalomnak kell ez ellen állást foglalnia. A kiképzésnek és szelekciónak természetesen a gyakorlati ideje alatt is folytatódnia kell, a mai nagyon dicséretes kezdetnek igen erőteljes kimélyítésével. Nézetem szerint nem elég a továbbképző tanfolyamnak formalisztikus hallgatása, hanem olyannak kell lenni, hogy az illető tanúságot tegyen arról, hogy abban aktive résztvesz dolgozatokkal, referátumokkal, perbeszédek tartásával stb. Az ügyvédi vizsga, mint sajnálattal tapasztalom, elég gyenge színvonalú. Itt persze megint az áll, amit mondottam, hogy csak bizonyos fokú szigorúságig lehet elmenni, azon túl a szigorúság meghajlik, mint a gyenge bot, amelyre erősen támaszkodunk. De felvetem a kérdést: okvetlenül szükséges az, hogy mindenki, aki a vizsgán bármilyen eredménnyel átcsúszott, nyomban ügyvéd legyen? Azt hiszem, hogy nem. Azt előbb utóbb mindenki el fogja érni, hogy a vizsgán átcsússzon. Sokszor úgy látom, hogy egy gyenge szigorlat nívóját sem éri el a jelöltnek a felelete. Én e tekintetben az ügyvédi vizsgát 15*