Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben

220 A MAGYAR JOGÁSZEGYLET ANKÉTJA. mélyreható reformnak vetném alá. Sokkal gazdagabb tagozatúvá kellene tenni az előzetes írásbeli próbák szaporításával, amelyek titkosan cenzeálandók, az egyes tárgyak kérdezése intenzívebb legyen, és ne az ad-hoc tanács, amely közvetlenül van a fiatalember szenvedéseinek hatása alatt, határozza el, hogy ügyvédi diplomát kap-e vagy nem, hanem a nagybizottság, amely a Ríbáryíéle pontozási elmélet megfelelő alkalmazásával összeszámítja, hogy elérte-e azt a minimális formai képzettséget, amely mellett a diplomát ki lehet adni, vagy pedig további joggyakorlatra és tanulásra utasítják. Én bízom abban és remélem, hogy a magyar ügyvédségnek magas bölcsesége el fogja távolítani magától a numerus clausus csábítását. Ha azonban bármilyen módon mégis megvalósulna, akkor nem lehet máskép, mint hogy azt a rendszert léptessük életbe, amelyet bátor voltam proponálni, a versenyvizsga-rendszert, akár az ügyvédjelöltség kezdetén, akár pedig az ügyvédi vizsgánál, hogy a betöltésre váró helyekre csak a legjobbakat választhassuk ki. A felvétel korlátozásánál szerintem sokkal fontosabb a munkaalkalmak teremtése. Itt azonban már olyan gazdag a programm, hogy egész bízvást nyugodtan mellőzhetem a részletes kifejtést, csak azt mondom, hogy nézetem szerint a telekkönyvi kényszernek, kapcsolatban az ügyvédi okirati kényszerrel, életbeléptetése semmiféle jogi akadályba nem ütközik; politikai akadálya pedig, amint Kölcsey Sándor gyönyörűen kifejtette, nem lehet, mert nekünk sokkal nagyobb a véleményünk a magyar törvényhozás színvonaláról, semhogy ilyet feltételezhessünk. * Tisztelt teljes ülés! Én ismertem egy nagyon okos öregasszonyt, akinek valaki panaszkodott, hogy milyen nehéz takarékossággal fenntartani az életstandardot. Megjegyezte, hogy nem takarékoskodni kell, hanem többet szerezniNem az ügyvédek számának a leszállítása, hanem az ügyvédi munkaalkalmak szaporítása az, amire a legnagyobb erővel kell törekedni. Ahol szűk helyiségben az összezsúfolt tömeg levegő hiányában fulladozik,, nem segíthetünk azzal, hogy nem engedünk be új belépőt, hanem úgy, hogy kitárjuk az ablakokat és beengedjük az éltető friss levegőt. Dr. Kovácsy Dénes ügyyéd: Kölcsey Sándor és Ribáry Géza tisztelt barátaim említették értékes felszólalásukban, hogy a kari túlzsúfoltságnak jelentőségét és annak a kar gazdasági helyzetére való kihatásait egyesek túlbecsülik. Ezen két tekintélyes nyilatkozattal szemben nem érdektelen, ha mindenekelőtt megemlékezem azokról az értékelő nyilatkozatokról, amelyeket ugyanebben a kérdésben 1907-ben egy, a karon kívül álló tekintély tett, — habár szemléletének helyességét erősen kétségbe is kell vonni. Ez a tekintély Márkus Dezső, annakidején az igazságügyminiszterium törvényelőkészítő osztályába beosztott kir. ítélőtáblai bíró volt,, aki a Pollák Illés és Nagy Dezső-féle rendtartási tervezeteknek ügyvédi köri vitája során kijelentette, hogy olyan óriási ügyvédlétszám mellett, aminő az akkori volt, az ügyvédségen semmiféle törvényes intézkedéssel, sem bifurkációval, sem numerus claususszal, sem a szabad ügyvédség rendszerével segíteni nem lehet. „És ha most azt méltóztatnak kérdezni, hogy mi legyen és mi lesz, — akkor én — mondotta Márkus — kénytelen vagyok megadni a kétségbeejtően elszomorító azt a választ, hogy egy katasztrófa fog bekövetkezni, amely valamilyen irányban majd megtisztítja az ügyvédi kart, úgyhogy a megmaradók meg tudnak majd élni. Mindaddig, amíg Magyarország annyira meg nem gazdagszik, hogy képes egy ilyen nagyszámú ügyvédséget tisztességesen eltartani, vagy amíg a társadalom arra a meggyőződésre nem jut, hogy erre a pályára fiait nem szabad küldeni, ezen a karon segíteni nem lehet, — és meggyőződésem szerint nem is szabad." Márkus Dezső tehát 1907-ben, mikor felfelé ívelő gazdasági viszonyok között, Budapesten 1500, Nagymagyarországon 5994 ügyvéd működött, a túlzsúfoltságot az ügyvédség olyan súlyos betegségének deklarálta, ami ellen nincs más gyógyszer, mint a hősi halál. A kar tagjainak száma azóta 110°/o-kal, Budapesten 3197-re, az országban 6287-re, tehát olyan mennyiségre emelkedett, mint aminő Nagymagyarországon 1909-ben volt.