Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben

218 A MAGYAR JOGÁSZEGYLET ANKÉTJA. ismertethette magát a közvéleménnyel. Most ezt is elodázzuk a 40-es évek küszöbéig? Emellett attól is félek, hogy ezek az egyszerűségükkel megtévesztő és .szimplista megoldások elterelik a figyelmet a komoly bajokról és elfojtják a javításra irányuló igazi törekvéseket. A túlzsúfoltságot, nem mint jövőbeli, hanem mint az ügyvédség jelenlegi problémáját kell kezelni. Mit fogunk azzal elérni, ha a reform hatása 25—30 év múlva érvényesülni fog? Bízzuk ezt arra a generációra. Az majd megbirkózik vele. Nagyon súlyosan esik latba a közszabadsági, az alkotmánybiztosítéki szempont. A szabad ügyvédkedés a szabad közvélemény kialakulásának mindenkor fontos forrása volt. Független, művelt jogász nemzeti középosztály: ezt jelentette az ügyvédség. Ma, amikor a középosztálynak nincs vagyona, fokozottan a diploma biztosítja a függetlenséget. És nem elég, hogy csak a bejutott ügyvéd legyen független. Az a pszichológiai mozzanat óriási jelentőségű, hogy a zsebemben van az ügyvédi diploma, amellyel mindenkor, ha szabad véleménynyilvánításomban, függetlenségemben gátat szenvedek, odamenekülhetek az ügyvédség erős várának védőbástyái mögé. Refugium volt mindenkor a magyar középosztály számára, ami a magyar ügyvédségnek elévülhetetlen büszkesége. De, m. t. Uraim, más a szabad ügyvédség, és más az ügyvédi pályának oda nem való elemekkel való elözönlésének kérdése. Ennek okvetlenül gátat kell vetni. E tekintetben meglehetősen közel állok Ribáry Géza barátom elgondolásához, a nélkül, hogy itt a részletekről óhajtanék beszélni. A megoldás nézetem szerint csakis a legalkalmasabbak szelekciójának irányában és jegyében lehet. Mihelyt erre az álláspontra helyezkedünk, rögtön megnyílik a legtermékenyebb megoldások lehetősége, amire ez az ankét is igen fényes példákat mutatott. Az én elgondolásom szerint ennek a kiválasztási eszköznek túlnyomóan tanulmányi jellege van. Ami azt a bon mot-t illeti, amit Beck Salamon barátom szegezett ellenem, hogy t. i. magam mondottam, hogy Szászy-Schwaiz Gusztáv csak szótöbbséggel ment át római jogból a szigorlaton, ezzel nem érzem magamat meggyőződésemben megrendítettnek, mert én nem kirekeszteni akarok gyengébb eredményű diákokat, csak nehezebbé lenni az ügyvédi pályára való rögtöni bejutásukat és további feltételektől — mint Zsitvay Önagyméltósága mondotta — szűrőktől függővé tenni. Meg vagyok győződve róla, hogyha Szászy-Schwarz Gusztávnak megmondják, hogy ettől a vizsgától valami függ, akkor az a vizsgája kitüntetéses lett volna. Én azonban a rátermettséget másképpen, mint bizonyos tudásbeli eredményekkel és külső jelekkel mérni nem tudom. És meg vagyok róla győződve, hogy eltekintve az általános erkölcsi kívánalmaktól, a rátermettséget elsősorban a tudásban kell keresnünk, mert végre is az ügyvédség olyan szellemi foglalkozás, amely elsősorban rengeteg tudást követel. Tehát ezt kell megvizsgálni. Ezen az úton szükségkép eljutunk mindenek előtt az egyetemi tanulmányi kérdésekhez, amelyekről itt olyan sok szó esett. Tisztelt teljes ülés! Itt, hogy úgy mondjam bizonyos illúzióktól kell óvnom. A szigorítás dolgában nagyon sokat nem igen várhatunk. Ma a leckelátogatás praktíce meg van oldva. A jó tanuló-anyagunkat ma jól ki tudjuk dolgozni. Hogy a tanrend milyen, hogy a tantárgyak milyen sorrendben következnek, az kisebb jelentőségű. E terem közönsége már magábanvéve is mutatja, hogy a régi rendszerrel nagyszerű eredményeket lehetett elérni Végeredményben az egyetem nem lehet elriasztó intézmény, mi csak tanítani vagyunk képesek. A leckelátogatás szigorítása több kollegánk tapasztalata szerint ma nem is nagyon hasznos, mert azoknak, akik nem igazán érdeklődnek a tanulás iránt, a fizikai jelenléte csak zavarja a tanulni kívánókat. Itt látszik tehát, hogy a jó elemeket kell kiválasztani és elsősorban azokat bocsátani a jogi pályára. A budapesti jogi karon, mint Teller barátom említette, kezel 70*/o a bukások száma. Minden szigornak megvan a maga természetes határa. Ezt a szigort is csak úgy lehet fenntartani, ha megvalósul az az általunk sürgetett reform, amely megakadályozza az ú. n. vándorlást, amely nemcsak ná-