Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben

A MAGYAR JOGÁSZEGYLET ANKÉTJA. 213 minden jogfosztásnak ellensége vagyok, a jelenleg már ügyvédi gyakorlatot folytató ügyvédek javára azt az engedményt tenném, hogy a vonatkozó törvény életbelépése előtt már bejegyzett ügyvédek jogosíttassanak fel arra, hogy a táblán tárgyalhassanak, ha nem is táblai ügyvédek, azokban a perekben, amelyekben az elsőbíróí érdemleges tárgyalásokat, vagy legalább is azok többségét saját személyükben ellátták, és ugyanők jogosíttassanak fel a kúriai tárgyalások ellátására is, jóllehet nem kúriai ügyvédek, azokban a perekben, amelyekben a táblai tárgyalásokat, vagy legalább azok túlnyomó részét saját személyükben maguk látták volt el. Itt említem meg, hogy a trifurkáció alól engedett ez a kivétel hatását az ügyvédjelölti gyakorlat megnehezítése terén is éreztetni fogja, amennyiben az ügyvédek igyekezni fognak saját maguk ellátni az elsőfokú tárgyalásokat és azokat nem jelöltekre bízni, hogy ilyként biztosítsák maguknak azt a jogot, hogy a szóbanforgó pert a tábla előtt és a Kúria előtt is maguk képviselhessék. A vonatkozó törvényes rendelkezés életbeléptetése előtt bejegyzett ügyvédek, idegen megbízást, így vidéki megkeresések alapján táblai, illetőleg kúriai tárgyalásokat nem fognak elláthatni, saját ügyeikben azonban, ha az alsófokú tárgyalást saját személyükben látták el, ezt a jogosítványt a maguk számára fenntarthatják. 17. Az ügyvédi gyakorlat terén a túlzsúfoltság ellenszereként még a legkülönfélébb intézkedések jöhetnek figyelembe, így a szakügyvédség megvalósítása. 18. A bírói pályáról való özönlés meggátlása. 19. A fegyelmi bíráskodás szigorú gyakorlása. 20. Az ügyvédek helyes területi megoszlásának előmozdítása. 21. A más pályára való özönlés előmozdítása. 22. Uj ügyvédi munkaterületek kigyomlálása. 23. A kiérdemelt ügyvédi költségek biztosítása. 24. A racionalizáció is oly eszközök, amelyek átvitt értelemben a túlzsúfoltság megakadályozására alkalmasak, mert amennyiben az ügyvédségnek sikerül az ügyvédi költségek biztosítása révén az ügyvédi jövedelmeket szaporítani, viszont a racionalizáció révén az ügyvédi irodának kiadásait csökkenteni, úgy az ügyvédi tevékenységért az összügyvédség javára befolyt munkadíjakból minden esetre több ügyvéd fogja megélhetését megtalálni. Meg vagyok győződve arról, hogy felsorolásom nem kimerítő, lehet, hogv egyes javaslatok nem is állják ki a szigorú kritika bonckését. Legyen szabad azonban rámutatnom arra, hogy csakis sok tényező együttes hatása hozhatja meg a javulást. Lehet, hogy javaslataim megvalósítása az ügyvédség kenyérgondjait a legközelebbi jövőben meg fogja érezhetően csökkenteni, arról azonban meg vagyok győződve, hogy legalább is gátat vet annak, hogy ezek a kenyérgondok továbbra is nagyobbodjanak és megakadályozhatja az ügyvédség jelenleg még intakt erkölcsi javainak a pusztulását. Dr. Oppler Emil ügyvéd: Az ügyvédség anyagi létének, erkölcsi integritásának és kellő képzettségének biztosítása ügyvédi, de egyúttal általános igazságszolgáltatási és nemzeti érdek egyaránt. Ugy kell tehát e kérdést megoldani, hogy a közérdek és az ügyvédi érdek egyformán szem előtt tartassanak. Ügyvédi rendtartásunk az a keret volt, amelybe helyesen illeszkedhetett be 1874-ben az akkori ügyvédség. Csekély változásokkal ma is ez a szervezet áll fenn. Pedig az ügyvédség képe teljesen megváltozott. A kereseti lehetőség csökkenésével fordított arányban áll az óriási létszámszaporodás s a tekintély megcsappanása. A rendtartás megalkotásakor az ügyvédség csak mint kizárólagos hivatás lebegett alkotói szeme előtt, akkor még senki sem gondolt álpatvaristaságra, az ügyvédkedésre, mint függvényes mellékfoglalkozásra, vagy mint nyugdíj pótló intézményre. Ha meg akarjuk tartani az ügyvédkedést magasrendű etikai és szellemi hivatásnak, — amely az ügyvédi kényszernek megfelel — ha helyre akarjuk ismét állítani P régi magyar ügyvédi tradíciókat és tekintélyt, akkor a be-