Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben

194 A MAGYAR JOGÁSZEGYLET ANKÉTJA Végül helyeslem azt is, hogy a vizsgákat is szigorítani kell az egész vonalon. Befejezésül méltóztassanak megengedni, hogy utaljak arra, hogy ez a kérdés: az ügyvédi kar zsúfoltságának megoldása már az elörebocsátottakból, a bírósággal való parallelből kiindulva is, nem kizárólag ügyvédi kérdés, nemcsak az ügyvédi kar kérdése és nem a Budapesti Ügyvédi Kamara kérdése. A mai 3200 budapesti ügyvéden ez a javaslat vagy bármely javaslat éppúgy nem segít, mint ahogy a mi helyzetünkön sem segit semmi, addig, amíg egy általános világgazdasági javulás és revízió be nem következik. Mi rajtunk, a mai nemzedéken, ezek a jogszabályok és intézkedések már nem segítenek. Azonban méltóztassanak — és ezt a könyörgő kérésemet a Budapesti Ügyvédi Kamara mélyen tisztelt tagjaihoz intézem — elgondolni azt, hogy önök sem a saját érdekeiket, sem pedig az ügyvédjelöltek érdekeit nem képviselik helyesen akkor, amikor annyira ellenzik a sorompó lezárást, mert önöknek most már csak a jövő nemzedék létét és boldogulását kell biztosítani. Mert valahányszor összeült egy értekezlet, amelynek tárgya volt ennek a kérdésnek megoldása, — méltóztassanak utánanézni — mindig azt mondták, hogy miért nem csinálták meg 15 vagy 25 évvel ezelőtt, akkor ma csak 1500 budapesti ügyvéd volna. Éppen azért ezt a kérdést most már nem lehet tovább halogatni, ne jöjjön még egy alkalom, amikor azt mondják, hogy 1933-ban is volt ankét, miért nem hozták meg ezt a döntést. Az én javaslatom, ha sine ira et studio vizsgálják, nem numerus clausus s így nem érinti az ügyvédség magasztos, jogvédői hivatásának függetlenségét, nem sért különösebb szerzett jogokat, gátat emel a további túlszaporodás ellen s emelni fogja az ügyvédi állás tekintélyét, megbecsülését. Ezek azok, amiket teljes őszinteséggel és számot vetve a némelyeknél esetleg kiváltott reszenzussal, előadni bátor voltam és remélem, hogy nem fog rajtam beteljesülni Szent Pál apostolnak mondása: „valóban ellenségetekké lettem azáltal, hogy megmondtam nektek az igazat." Pap József ügyvéd, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke. Az ügyvédi kérdés és az ennek keretében felvetett zártszám behozatala, nemcsak igazságszolgáltatási kérdés, de igen fontos politikai, nemzeti, társadalmi és szociális kérdés. A szőnyegen forgó tárgyhoz három szempontból kívánok hozzászólni. Először a numerus clausus ellen akarok állást foglalni. Másodszor ki akarom fejteni, hogy az ügyvédi kar túlzsúfoltságán hogy lehet segíteni a zártszám behozatala nélkül is, és harmadszor, sürgetni akarom azokat a munkaterületeket, amelyek már most az ügyvédség részére megnyitandók. I. Én a szabad ügyvédség mellett foglalok állást és megjegyzem, hogy nem ismerek ,,enyhe zártszámot." Minden zártszám merő ellentéte a szabad ügyvédségnek, s épp azért kerülendő. Akik velem együttéreznek és együtt gondolkoznak és a szabad ügyvédség álláspontján vannak, jól teszik, ha e kérdés eldöntésénél abból indulnak ki, hogy mi is voltakép a magyar ügyvédnek valódi feladata, hogy mi az ügyvédi hivatás, mert akkor véleményüket aligha fogják megváltoztatni. Az ügyvédnek nemcsak az a feladata, hogy magánérdek képviseletében pro és kontra, felperes és alperes érdekében járjon el, azaz hogy magánjogokban peres és perenkívüli ügyekben mint a fél által vallott megbízott szerepeljen, nemcsak az, hogy bünperekben akár a vádat, akár a védelmet képviselje, de elsőrangú eminens kötelessége, hogy a polgári jogokat védelmezze, a iogfejlesztés irányítása, az egyéni szabadságokért bátran és tartózkodás nélkül, ha kell a hatalommal szemben is síkra szálljon. A magyar história tanúskodik arról, hogy a magyar ügyvédség így fogta fel feladatát. Ezt csakis független és szabad ügyvédi kar teheti. A numerus claususnak bármely enyhe neme is hozatnék be, ez erősen fogná érinteni, még pedig kedvezőtlenül az ügyvédi kar függetlenségét és szabadságát. Köztudomású, hogy az ügyvédség gyökere a polgári szabadságjogokban van mélyen leeresztve, ezért nagy kötelességei is vannak az ügyvédségnek a polgársággal szemben. Az ügyvédség jogi ismereteinél és a nép széles rétegei-