Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben

A MAGYAR JOGÁSZEGYLET ANKÉTJA. 193 A gondolat nem is új. Nemcsak azért, mert szegény megboldogult Pollák Illés ezen gondolat megvalósításának szentelte szinte egész életét, hanem azért, mert, mint említettem, az 1912-es törvénnyel a corpus juris-ba is bekerült. Nem tudom, nem ismeretesek előttem az okok, amelyek arra vezettek, hogy 13 éves fennállás után, amikor már lenyeltük a békát azzal az 1912-es törvény folyományaként bekövetkezett vizsgatömeggel, hogy akkor 192'}-ben rniért kelleit ezt a rendelkezést hatályonkívül helyezni, éppúgy, mint azt a a másik jó rendelkezését is a perrendtartást életbeléptető törvénynek, amely tehát szir.tén nem új, hogy t. i. ügyvédjelölt a társasbírósag előtt nem tárgyalhat. \z a megoldás s így az én javaslatom tulajdonkép nemcsak hogy nem numerus clausus, mert hiszen semmiféle létszamot nem állapit meg, hanem feleslegessé is teszi a numerus eiausust. Ezt kiegészítőlég azonban teljesen egyetéiíek az összes felszólalókkal abban, hogy nem lehet pusztán ezt a kérdést, az ügyvédi gyakorlat kérdését, önmagában megvalósítani, hanem egy szerves reformra van szükség, amely visszamegy az egyetemig. Természetesnek találom, hogy tekintettel az imminens veszélyre, mindazt a jó gondolatot, amely akár az egyik, akár a másik táborból elhangzott, együttesen és szervesen meg kell valósítani. Az én javaslatom szerint tehát az volna a helyzet, hogy háromszor öt év múlva az érettségi letétele után — öt évi egyetemi tanulmány, öt évi ügyvédjelölti gyakorlat, öt évi ügyvédhelyettesség — tehát J5 év múlva, vagyis 32 éves korában — a kitüntetéssel vizsgázó három évvel korábban — lesz az ügyvéd, teljesjogú ügyvéd. De kérdem, oly nagy baj vagy méltánytalanság rejlik-e ebben. Hát a testvér bírói pályán nem-e szintén csak oly korban, sőt még később, átlag 35 éves korban, 8—10 évi joggyakornoki, négy évi jegyzői, azután még titkári szolgálat után kerül sor a bírói kinevezésre. Tehát a teljesjogúságot a bírói pályán szintén nem nyeri el a jurátus korábban, mint ezen tervezet szerint. És vájjon a fiatal orvosnak, ha hat évi egyetemi stúdium után megszerzi diplomáját, nem kell-e évekig és gyakran díjtalanul — klinikákon dolgoznia, míg magát némileg önállósíthatja? Méltóztassanak megengedni, hogy ugyancsak rámutassak arra a körülményre, hogy Angliában a fiatal barrister ügyvédi avatása után évekig dolgozik mint junior az idősebb barristernél minden díjazás nélkül, úgy hogy ott barristernek nem is mehet, akinek nincs magánjövedelme vagy vagyona. Tudvalevőleg ott honoráriumot perelni nem illik. Franciaországban és Belgiumban pedig meg van a stagiaire-intézmény. A fiatal ügyvéd 3—5 évig idősebb ügyvéd mellett dolgozik fizetés nélkül. Tehát, mint látjuk, ezekben az államokban nagyon kevéssé kenyérkeresői pálya az ügyvédség a pálya elején. Mcgnus-nak abban az összeállításában, amelyet a berlini Reichsgericht jubileuma alkalmából tett közzé, érdekes adatok vannak a belga ügyvédek keresetére vonatkozólag. Bruttó jövedelme a háború utáni első évben átlag 75 frank, a másodikban 2—300 frank, a harmadikban 1000 frank, a tizedik évben 5—6000 frank. Dániában néha tíz év is eltelik, míg az A kategóriájú ügyvéd belejut a B kategóriába, hogy társasbíróság előtt is tárgyalhasson. Hogy pedig a C kategóriában a legfelsőbb bíróság előtt tárgyalhasson, azt csak 30—40 ügyvéd tudta elérni, olyan szigorú volt az a különvizsga, amelyet a legfőbb törvényszék előtt kell letenni. Ha ezeket a példákat látjuk, akkor nem lehet elzárkózni az elől, hogy az ügyvédi pálya tekintélyének érdekében bizonyos tagozódást kell létesíteni és a nívóemelés szempontjából nagyon üdvös hatást várnék azon általam javasolt intézkedéstől, hogy a kitüntetéses vizsgával rendelkező rövidebb idő alatt vehető fel az alaplajstromba, és viszont a kitüntetéses szigorlattal rendelkező joggyakorlata is rövidebb. Magától értetődik, hogy ez a vizsgázók szorgalmát óriási mértékben fogja emelni, mert ma az a helyzet, hogy ha kihirdetjük, hogy kitüntetéssel tette le a jelölt a vizsgát, elteheti az irattárba és — hacsak bírói pályára nem lép — semmi hasznát nem fogja venni. A kivételes szorgalommal megszerzett ügyvédi diplomának ez a reális értékelése is foglaltatnék a javasolt kivételes rendelkezésben.