Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben

192 A MAGYAR JOGÁSZEGYLET ANKÉTJA. E javaslatom indokai a következők: Hogy a sorompó lezárassék, erre nézve — mint a mult vitaestélyen is egy közbeszólást hallottam, — a legökonómikusabb volna a rajtaütésszerű eljárás, vagyis ha — ami alkotmányos úton el nem képzelhető — ma éjjel 12 órakor a sorompók lezáratnának. Mert minden törvényhozási rendszabály, amely egy ilyen sorompó lezárását tervezi, átmenetileg épp az ellenkező eredményt éri el, t. i, pillanatnyilag megduzzasztja a vizsgára jelentkezők számát. Láttuk 1913-ban, amikor az ügyvédhelyettesi intézmény az 1912-es törvénnyel életbelépett, hogy ez milyen hatalmas duzzadást eredményezett. Erről az azonnali lezárásról azonban nem lehet szó; június 30-ával azonban törvényhozási úton azt meg lehetne csinálni. Most mi az előnye ennek a javaslatnak? A zfírt létszámjavaslatnak a lényege az, hogy kamaránként megállapíttassék az ügyvédeknek a létszáma és azután ez, mint elérendő, tűzessék ki, és ehhez képest csökkentessék a tényleges szám. Ebben a javaslatban azonban nem foglaltatik zártlétszám-megállapítás, csak az, hogy most a sorompót le kell zárni 5 évre, ami tulajdonképpen természetes folyománya az ügyvédhelyettesi intézmény életbeléptetésének. Az a kérdés, hogy azután öt év múlva mi lesz, moct nem aktuális. Itt mindjárt azt a kérdést akarom elintézni, amit főleg Teller Miksa barátom hozott fel, hogy t. i, csak 20—25 év múlva érezteti hatását egy ilyen intézkedés. Teljesen osztom Östör József barátomnak azt a nézetét, hogy azzal, hogy a sorompó lezáratik, máris azonnali eredmény van elérve és hogy az öt év vagy tíz év utáni eredmény vizsgálatánál is nemcsak azt kell nézni, hogy milyen volna az állapot így, hanem hogy milyen lenne e nélkül. És ha csak egy ötévi ciklust vennénk alapul és az évi szaporodást hatvanra tennénk, ez öt év alatt háromszázzal való megnövekedését jelentené az ügyvédek létszámának, míg viszont a sorompók lezárása esetén nemcsak ez a szaporodás maradna el. hanem a közbenlévő törlésekkel együtt — amit negyvenre tennék — Ötszáz különbözetet jelentene. Ennek a javaslatnak — eltekintve attól, hogy, mint mondottam, zártlétszám-megállapitást nem foglal magában — az a további előnye is van, hogy teljesen kikapcsolja a kérdésmegoldásnak leglényegesebb részeit, nevezetesen azt, hogy ki állapítsa meg a létszámot, mennyi legyen a létszám, és hogy ebben a létszámban a felvétel eldöntése kinek a hatáskörébe tartozzék. Minderről most nincs szó, erről nem kell intézkedni. Az egyetlen intézkedés a további duzzadás megakadályozására: a sorompó lezárása. További előnye a javaslatomnak az, hogy szerzett jogokat nem érint. Hogy szerzett jogokat nem érint, ezt csak úgy lehet érteni, hogy a meglévő, tehát az ú. n. alaplajstromban levő ügyvédek jogát nem sérti. De hogy a jogfosztást vissza lehessen vinni úgyszólván az elemi iskoláig, hogy már a gimnáziumban beiratkozott gyermeknek is joga lenne arra, hogy beiratkozását figyelembe vegyék majd az ügyvédi pálya kérdésének megoldásánál, ezt nem írom alá. Némi jogfosztás volna még az Östör-féle tervezet szerint is, ami — ha jól értettem — abban áll, hogy megállapítják a létszámot, azonfelül nem szabad bizonyos negyedrész kivételével senkit felvenni és a többiek nem lehetnek ügyvédek. Az én javaslatom II. pontja szerint azok is ügyvédek volnának, akik a sorompó lezárása után szerzik meg a diplomát, de még nem teljesjogúak, mert ilyenek öt évig (illetve három évig) csak azok lehetnek, akik az alaplajstromba fel vannak véve. Ez az én javaslatom tehát nem numerus clausus, hanem ez a bifurkáció. És ez az a kérdés, amelyet annál inkább ajánlok szíves megfontolásra, mert nagyon sokan nem foglalkoztak behatóan ezzel a kérdéssel és ezúttal is megismétlem Pollák Illés megjegyzését, hogy: ,,a bifurkáció nem olyan szép aszszony, akibe azonnal bele lehet szeretni, a szerelemhez bővebb tanulmányozás szükséges." A bífurkációval azért érdemes foglalkozni, mert alapgondolatában mindannyian egyetértünk, még Teller Miksa s a Kamarának mélyen tisztelt Elnöke is, mindnyájan elismerik annak helyességét, hogy a ma levizsgázott ügyvéd ne mehessen a Kúriára tárgyalni, hanem csak egy-két év múlva. A bííurkációnak ez a módja éppen ezt akarja, csak évekbeli különbség van közöttünk, t. i. hogy három, négy, vagy öt év legyen.