Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben

A MAGYAR JOGÁSZEGYLET ANKÉTJA. 191 tétele az, hogy tökéletes igazi úr, valódi gentleman legyen. Aki valóban tel­jesen egyforma a bíróval, mert hiszen minden angol bíró csak ügyvédből lehet. Előttem ideálként az az angol ügyvéd lebeg, akinek az angol bíróval való egyenjogúságát legjobban az a körülmény bizonyítja, hogy még a legsúlyosabb ügyekben is bármikor a bírót az ítélkezésben helyettesíti, mert, mint tudjuk, ha a High Court bírája nagyon el van foglalva, a barrister is kiküld­hető, hogy a vidéki tárgyaláson elnök legyen. Előttem, hogy a kontinensre térjek át, az a belga ügyvédi kar az ideál, — amelynek egy igazán tiszteletre­méltó reprezentánsa tisztelte meg nemrégiben körünket, — amely belga ügy­védi ksrban a kamarának az elnöke a fellebbviteli bíróság elnökével egy rangban áll. Ez az a nívó, amelyet, nézetem szerint, abból a célból, hogy a fenti tétel való realitássá váljék, nálunk is meg kell honosítani az ügyvédi kaiban. Ámde nálunk maga a szám nagysága (3200) zárja ki ennek a nívónak a leheiőt'égct És ha talán pesszimista volt is Fóliák Illésnek 25 évvel ezelőtt (amikor a Budapesti Ügyvédi Kamara tagjainak száma 1500 volt) az a kijelen­tése, hogy az ő tudomása szerint 1500 ügyvéd közül valóban önsúlyú, tehát tekintéllyel, jövedelemmel, vagyoni garanciákkal rendelkező ügyvéd legfel­jebb ha száz van, mondom, ha ez a kijelentés túlzottan pesszimista is volt, de az kétségtelen, hogy ez a nagy szám, a 3000-et meghaladó szám, s főle,_> az a tény, hogy ? diplomát elnyerő minden ügyvédjelölt nyomban teljesjogú tagja lesz a barreau-nak, megölője annak, hogy az ügyvédi kar tekintélye, önsúlya olyan legyen, mint az említett külföldi államokban. Én tehát a korlátlan számben, illetve főleg abban a körülményben, hogy mindenki, aki csak akar, ma rögtön teljesjogú ügyvéd lehet Magyarországon, látom a veszedelmét annak, hogy az ügyvédi kar elproletarizálódása beköuet­kezhetik. Ha figyelembe vesszük, hogy a külföldi városok számaránya szerint — amit nem akarok itt ismételni — tulajdonkép 7—800 ügyvéd lehetne Bu­dapesten a berlini és párisi ügyvédek számához viszonyítva, Östör barátom el­gondolása szerint, ki 500 lélekszámot vesz egy ügyvédre, legfeljebb 1900 ügy­véd, — elindulva tehát ebből, csak egy lehet a konklúzió, nevezetesen az, hogy a sorompót azonnal le kell zárni. Leszek bátor felolvasni javaslatomat. És itt méltóztassanak megengedni, hogy mint bíró, az ítéletszerkesztés metódusát kövessem: előbb felolvasom a javaslatomat és azután röviden indokolni fogom. Javaslatom nem új. 1931-ben az Ügyvédi Kör szíves meghívása folytán erről a kérdésről a bifurkáció kapcsán volt szerencsém már előadást tartani, de most figyelembe veszem az időközben megnyilvánult véleményeket is. Ja­vaslatom a következő: /. A magyarországi ügyvédi kamaráknál vezetett ügyvédi lajstromok 1933. június 30. napjával lezúrandók s ezen az u. n. alaplajstromokba 193$. június 30. napjáig — az alábbi kivételtől eltekintve — fölvétel nem történhe­tik. Az ezen alaplajstromba bejegyzeit ügyvédek az ügyvsdkedést eddigi mű­ködési körükben változatlanul gyakorolhatják, tehát korlátlanul járhatnak el az összes bíróságok és hatóságok előtt, II. Az 1933. június 30. után ügyvédi oklevelet nyert jelöltek az u. n. ügyvédhelyettesek lajstromába veendők föl s ők csak a járásbíróságok, egyes­birák. rendőrbíróságok, közigazgatási hatóságok, községi bíróságok stb, előtt járhatnak el ör'állóan. — tár sasbír óságok (különösen pedig a felsőbíróságok, közigazgatási és hatásköri bíróság) előtt csak mint az alaplajstromba bejegy­zett ügyvéd helyettese járhatnak el. Az ügyvédhelyettes a zügyvédek lajstromába csak 5 évi helyettesi gya­korlat után vehető fel, de aki az egységes bírói és ügyvédi vizsgát kitüntetés­sel tette le. 3 évi gyakorlat után is már fölvehető. III. Az ügyvédjelöltek csak 5 évi gyakorlat uí\án — azok azonban, akik szigorlataikat kitüntetéssel tették le, már az1 eddigi 4 évi gyakorlat után — bocsáthatók az egységes bírói és ügyvédi vizsgára. IV. Az egyetemi tanulmányi idő a\ jelenlegi 4 évről 5 évre emelendő fel s az egyetem bármely karára úionnan felvett elégséges érettek száma nem lehet több, mint az ugyanakkor felvett kitűnő, jeles és jó érettségi bizonyít­vánnyal rendelkezők együttes sqáma, vagy e szám bizonyos hányada.

Next

/
Thumbnails
Contents