Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben

A MAGYAR JOGÁSZEGYLET ANKÉTJA. 189 tudom megvalósítani. És nem tudom másként megvalósítani a kari túlzsúfoltságot, mint ahogyan elmondottam. Megyek tovább: a közigazgatási bíráskodás. Kétségtelenül valami. Zsitvay Tibor őnagyméltósága rendkívüli erőfeszítéssel képviselte mindenkor, azt hiszem meg is fog valósulni, de valamit ne felejtsünk el. Azt hiszem a legfelsőbb fokon az ügyvédi kényszer meg fog történni. De hogy középfokon meglesz-e, ebben kicsit kételkedem. Mert a középfokú közigazgatási reformot a belügyminiszter nem azért hozza, mintha rajtunk segíteni akarna. Az igazságügyminiszter uraktól elvárjuk ezt. Hogy a belügyminiszter ezt egyáltalán hozza, ennek célja a közigazgatási jognak egy magasabb polcra emelése és bizonyos közigazgatási egyszerűsítés. Ilyenformán nem mernék feltétlenül igennel válaszolni arra, hogy itt az ügyvédi kényszert el tudjuk-e érni. Mindenesetre a törvényhozás azon lesz. De én nem mernék ebbe úgy belekapaszkodni, mint valamibe, ami az ügyvédség helyzetén lényegesen fog változtatni. Azután az ügyvédi közmegbízatások. Idevonatkozólag mindent összeszedtem. A budapesti ügyvédi kamarai jelentésben minden benne van. Egyébként ezek közé tartozott az a kívánság, hogy ügyvédrevizorok rendeltessenek ki pénzintézetekhez, a földbirtokreform eljárásba vonassanak be, a községek köteleztessenek jogtanácsosok tartására. Itt van a zugirászat. Szintén nem segít lényegesen. A szegényvédelem díjazása. Kitűnő elgondolás, de ebben nem bízhatunk ma. Mindezek segítenek szintén, emelik az ügyvédi kar nívóját, azonban ezt a dolgot lényegesen nem viszik előbbre, i Nagyon köszönöm, hogy kegyesek voltak a felszólalásomat meghallgatni. Ez a kérdés úgy ki van dolgozva és merítve hosszú éveken keresztül, mint talán egyetlen egy időszerű kérdés sem; akár azt veszem, hogy új ügyvédi rendtartást csináljunk, akár hogy fenntartjuk a jelenlegi rendszert. Öt törvénytervezetünk van, mert Nagy Dezső és Pollák Illés tervezetei nem avultak el. Az igazságügyi kormányzat mindezt ismeri, ismeri az országos ügyvédgyűlés és a kamarák álláspontját. Ismerni fogja rövid időn belül ennek a tekintélyes egyesületnek, a Jogászegyletnek vitáját is. Most már csak cselekedni kellene. Mert őnagyméltósága a Kúria elnökének teljesen igaza van, amikor nagyszerű újévi beszédében azt mondta, hogy itt a 12-ik óra. És én az igen tisztelt kollégáimhoz adresszálom szavaimat: értsük meg egymást az utolsó percben, mert itt a cselekvés ideje, különben a magyar ügyvédségre még nehezebb idők jönnek. Ha az ember a külföldi jogfejlődést nézi, s ha a törvénykezés egyszerűsítését tekinti, azt kell mondanom, hogy sokan nem tudják, mi van a levegőben. Azután az ügyvédi díjak reformja. Ez olyan téma, amiről külön lehetne és kellene beszélni. De nem akarok szólni Itt az utolsó pillanat, de ha ezt nem ragadjuk meg, úgy amint őnagyméltósága a Kúria elnöke mondotta, akkor csatlakozom ahhoz a nézethez, hogy a magyar ügyvédség elveszett, csak mohikánjai lesznek ennek az ügyvédségnek, amelyet fenntartani akarunk. E nélkül a magyar ügyvédséget fenntartani nem lehet, korlátozott számú ügyvédségre van szükség, akár ebben az elgondolásban, akár Szladits elgondolásában, akár más elgondolásban. Azt hiszem nagyon közel állunk egymáshoz, nem ís olyan messze, mint gondolják. Dr. Mendelényi László kúriai bíró: Akik a vitának további folyamán felszólalnak, csekélységemet is beleértve, bizonyos handicap-pel vesznek részt a vitában, mert az első vitaestélyen a kitűzött kérdésnek igazán kiváló reprezentánsai mindkét szempontjából a kérdést oly részletesen világították meg és tárgyalták, — értem ezalatt Telhr Miksa és a másik állásponton Östör József ügyvéd urakat, és Zsitvay őexcellenciájának szintén az egész problémát átfogó előadását — hogy, mondom, súlyos handicap az, hogy vájjon a felszólalóknak az a hosszú sora, mely a meghívókon látható, fog-e egyáltalában újat mondani tudni erről a kérdésről. Ezt a tehertételt némileg súlyosítja, főleg azok számára, akik velem azonos állásponton vannak, az a körülmény, hogy, mint a lapokból értesültünk,