Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben

188 A MAGYAR JOGÁSZEGYLET ANKÉTJA. Ez a számítás nem cáfolható meg, ez tény, ezek kétségtelen dolgok és itten: csakis a számokban lehet vitatkozni, másképpen nem. Ugyanilyen volna az eredmény Budapesten is, Budapesten e jelenlegi rendszer mellett 3300-at tenne öt év múlva az ügyvédség száma, ellenben ezen tervezet szerint — ha összeültetnének bennünket, akik elvileg a korlátozott számú ügyvédség alapján állunk, mi hamarosan meg tudnánk egyezni és olyan tervezetet szerkesztenénk, amit azok is örömmel fogadnának, akik most elvileg nincsenek mellette, — öt év múlva egy 500-as apadás állna be. Én így látom ezt a dolgot, sokat nem tévedhettem, talán legfeljebb 10 °/o-ot, ez utóvégre természetes. Nem azt kell mondani, mikor lesz meg a teljes zárt számú ügyvédség, ez csakugyan nem lesz 3—5 év múlva, lehet belőle 10—15 év. De kegyeskedjék elgondolni, hogy ha nem 1933-ban valósították volna meg, hanem 1927-ben, öt évvel ezelőtt, abban az esetben, hogy állanánk ma már? És akkor nem kellene arról vitatkozni, hogy ezt a létszámot miképen apasztjuk le. Ezek a számok beszélnek és megmutatják, hogy igen is a korlátozott számú ügyvédségnek ezen elgondolása szerint, amelyet voltam bátor röviden ismertetni, e szerint azonnal mutatkozik a javuló hatás, amely mindig jobb lesz. Úgyhogy azt állítani, hogy a korlátozott számú ügyvédség mellett a hatás nem volna meg, ez egy tiszteletreméltó tévedés, azonban mégis csak tévedés. Most már én végeztem tulajdonképpen, mert hiszen én kifejtettem azt, amire őnagyméltósága itt alkalmat adni kegyes volt. Befejezésül még egykettőt legyen szabadjon elmondanom. Nagy tévedés azt hinni, hogy én megállok a korlátozott létszámú ügyvédség mellett és azt mondom, hogy csak ezt csináljuk meg. Az ügyvédi szolidaritásból kifolyólag nem veszem rossz néven, hogy a kollégák következetesek voltak és nem olvasták el könyvemet, mert akkor tudhatnák, hogy én nem vagyok kizárólagosan ezen rendszer mellett. Mindazt, amit el méltóztatott mondani, aláírom. Zsitvay Tibor őnagyméltósága egy pár kitűnő gyakorlati módosítással volt szíves gazdagítani az előadói beszédet. Csakhogy ezek nem használnak lényegesen, és nemcsak, hogy nem használnának lényegesen, hanem olyan idő alatt sem, mint korlátozott létszám. Mindez az ügyvédi kar minőségében javítását célozza, abszolúte szükséges, teljesen elismerem, erkölcsileg és szellemileg. Egy pillanat alatt végigszaladhatok rajtuk és elmondhatom, hogy mindezek az elgondolások egy pár évre az ábrándok világába tartoznak. Itt vannak sorban: a jogi oktatás reformja. A minap voltam a kultuszminisztériumban, amelyhez tartozik a jogi oktatás reformja. Karafiáth kultuszminiszter törvénytervezetet készített róla. Olyanformán van ez, mint Mikszáth Kálmán „Vén gazemberében", azt mondja valaki, hogy jegyzőkönyvet vettek fel, erre azt mondja az öreg úr: „amiről Magyarországon valamiről jegyzőkönyvet vesznek fel!" Én is azt mondom: a jogi oktatás reformja? Ez nem új dolog, ez 50 éves kérdés. Borzalom, hogy megakad ez a dolog. Magakad azon, hogy három jogakadémia kérdést csinál belőle. Ez a törvénytervezet ott fekszik egyik referens asztalán. Ennek a megvalósítását nem tudtuk 50 esztendő alatt megcsinálni, azt hiszem ezután sem fogjuk tudni megcsinálni. Aztán itt van az ügyvédjelöltek kiképzése. Nagyon jó, aláírom, benne van a tervezetemben. Apróság, Itt van az ügyvédi vizsga szigorítása. Magam javasoltam. Nem segít lényegesen. A fegyelmi bíráskodás szorítása. Meg van az összes kamaráknál. A jegyzői magánmunkálatok. Ki hiszi, hogy a jegyzői magánmunkálatok megszüntetését egy agrár törvényhozással el lehet fogadtatni. Zsitvay Tibor őnagyméltósága nagyszerűen van erről informálva. Ő ott volt az ország igazságügyi rúdjánál. Az okirati kényszert letárgyaltuk az igazságügyi bizottságban. Mégsem lett törvény. Ez a korlátozás összefügg a jegyzői magánmunkálatok megszüntetésével. Ez a három legfontosabb, amiből valami kinézne. Magyar sors, magyar tragédia! így van! De a tényekkel kell számolnom, a lehetőségekkel, nem azt kell mondanom, hogy mit kívánok. Az nagyon könnyű, hogy mit kívánok. De nem az a jó politika, hogy mit kívánok, hanem hogyan