Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben

180 A MAGYAR JOGÁSZEGYLET ANKÉTJA válhatik, ez az a munka, amely a hivatalokban folyik. Hogy mindent lásson, hogy mindegyik irányban ki legyen a jelölt képezve, mindkét irányú munkára egyaránt szüksége van. Az egyik oldalon lát alaposságot és rendszerességet, a másik oldalon nagy gyorsasági készséget, egyik oldalon egészen specializált szakszerűséget, a másik oldalon igen széles általános áttekintést, egyik oldalon a bürokratizálódás veszélyét, a másik oldalon az életszerűséget, tömegmunkát és minőségi munkát, egyik oldalon fegyelmezettséget és másik oldalról a frissességnek a művésziig emelkedő tehetségét. A fiatalembernek, aki a joggyakorlatnak neki indul, pályáját a bíróságnál kell kezdeni. Két évi bírói gyakorlat után két évet ügyvédnél töltsön., Miért kezdje pályáját a bíróságnál? Azért, mert mindazok a tulajdonságok, amelyekre kiképzés céljából szüksége van, elsősorban a bíróságnál sajátíthatók eL Minden szakmán itt mehet végig, mert az ügyvédnél ezt nem teheti meg. A bíróságnál két év alatt minden szakmán végigmehet. Ott megkapja a fokozott fegyelmet, amit fiatalkorban kell elsajátítani. Ezért tartom jónak azt is, ha valaki egyetemi évei előtt megy el katonának. Ezért helyesebb, ha előbb megy hivatalba, mielőtt belefásulna a mindennapos munkába, a fegyelembe. És mielőtt belefásulna a hivatalba, azután menjen el az ügyvédhez és lássa meg kívülről a dolgokat. Vegye észre az élet jeleit, hallja meg az élet hangját, panaszát és azt hiszem hogy í^y előkészülve, könnyebben fogja letehetni az ügyvédi és bírói vizsgát. S az ilyen emberből jó ügyvéd, jó bíró, elsőrangúan képzett bíró és ügyvéd lesz. Az a kérdés, hogy mi történjék most azzal, aki a vizsgát letette, s hogy elnyeri-e a jogot ezzel arra, hogy magát bejegyeztesse. Nem lehet valamennyit bejegyezni. Ezzel már jelzem előre, hogy mi az én álláspontom, De ha az előadó úr az egyetemen kezdte a numerus clausust, én folytatom a kiválasztásnak ezt a formáját az ügyvédjelölteknél és joggyakornokoknál és levonom a konzekvenciát az ügyvédségnél is. Bár tudom, hogy sok nehézség van. Én azt mondom, hogy meg kell állapítani azt a létszámot, amire szükség van a bíróságnál és ügyvédségnél évente szukkreszcencia tekintetében. Eleve megmondom, hogy többre van szükség, mint eddig volt. Mert eddig is többre volt szükség, csak nem volt rá fedezet. Nem volt fedezet, mert a költségvetést folyton le kellett szállítani. De ha megnézzük az angol ügyvédi és biróképzést, úgy látjuk, hogy ott még egy nagy vagyoni cenzus is van. Ez nem egészen indokolatlan valami. De emellett módot kell találnunk arra, hogy a valóban tehetséges szegényeket minden körülmények között egyenlően versenyképessé tegyük. Erre fedezetnek kell lennie ösztöndíj formájában. Én nem adnék sem az ügyvédjelölteknek, sem a bíróságnál levő joggyakornoknak feltétlenül díjazást. Hogy kinek adnék, kinek nem, ez egyrészt az ügyvéd dolga, másrészt az állam dolga. De az állam is adjon jóval kevesebbet az első kétévi gyakorlat alatt, mint ma általában a joggyakornokoknak, és az így megtakarított összegből adjon segélydíjat a teljesen szegény fiatalembereknek, akik ide kerültek és tehetégüknél fogva joguk lehet rá, akár ügyvédnél vannak alkalmazásban, akár bíróságnál, hogy létfenntartásukról segélydíj formájában gondoskodás történjen. Ilyen módon a mai költségvetési fedezet keretében is meg lehetne oldani ezt a kérdést, sőt bizonyos szükséges esetekben az arra szorultakat időközi segélyben is lehetne részesíteni. Hogy azután hány ügyvédjelöltet vesznek fel, ezt a létszámot a táblai elnökök és a kamarák meghallgatásával kellene megállapítani és e létszám egy részét a táblai elnökök, egy részét pedig a kamarák töltenék be. Van nekem egy más elgondolásom, hogy a kamara milyen szerve legyen erre hivatott, mindenestre azonban az autonómiának feltétlenül érvényesülnie kell. Biztosítani kellene azután, hogy ne csak a bíróságnál, hanem az ügyvédeknél is legyen meg a joggyakorlat változatossága és nagyon helyeslem azt a gondolatot, amely az álbejegyzések ellen irányul és különösen üdvözlöm azt a gondolatot, hogy az ügyvédek bizonyos ideig — mondjuk ötéves bejegyzésük eléréséig — jelölteket be ne jegyezhessenek és helyeslem azokat a fegyelmi intézkedéseket, amelyek az ügyvédjelöltek bejegyzésétől való eltiltásra vonatkoznak. Szükségesnek tartom az ekként joggyakorlaton levőknek folytatólagos kiképzését, éspedig együttesen, nem külön az ügyvédjelöltek és joggyakorno-