Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben

A MAGYAR JOGÁSZEGYLET ANKÉTJA 181 kok, hanem ezeknek közös szellemi kiképzését együttesen képzelem el ügyvéd és bíró vezetésével, kötelező, most már nem hetenként, hanem havonként tartott szemináriumokkal és évenként egyszer főként alaki jogra kiterjeszkedő kollokviumokkal. Ha ezeknek a kötelezettségeknek akár a szemináriumoknál való előhaladás, akár az évi kollokvium tekintetében, akár egyébként a hivatalfőnökök megítélése szerint a kérdéses joggyakorlati utóbbi időszakban nem tökéletesen felelt meg valaki, az illető a legutóbbi szakmában való periódusnak megismétlésére volna utasítható és így ha, mondjuk, a telekkönyvnél szolgáló joggyakornok nem érte el azt a minőséget, ami kívánatos, meg lehetne hosszabbítani ezt a joggyakorlati időt. Ugyanúgy lehessen az ügyvédnél folytatott joggyakorlati időt is meghosszabbítani. Azért mondom, hogy elegendő a négy év, mert egy talpraesett ember, aki megteszi kötelezettségét négy év alatt, elsajátíthatja, akinek nem sikerül, annak automatikusan teljesen tárgyilagosan meg fog hosszabbodni a joggyakorlati ideje. Ezután jegyzővé természetesen nem volna más kinevezhető, mint aki ilyen módon megszerezte már az ügyvédi vizsgát. Az pedig felette kívánatos lenne, hogy az így együtt nevelt új ügyvédbírói nemzedék valamely korporáció formájában az állandó szellemi és társadalmi kapcsolatot fenntartsa és erre nézve ajánlom a Magyar Jogászegylet figyelmébe, hogy ennek részleteit, formáját keresse meg, mert ennél gyümölcsözőbbet, akár a nemzeti társadalomra, akár az igazságszolgáltatásra, akár a magyar jog fejlődésére nem tudok elképzelni. Lemondok arról, hogy a zártszám melletti álláspontomat indokoljam. Csupán Teller előadó úr egy megjegyzésére kívánok reflektálni, amit igen érdekes könyvében olvastam, hogy először ellene voltam, később melléje álltam a zárt létszámnak. Mindig azt vallottam, hogy ideálisan és elméletileg véve a zártszám egy orvosság, mely momentán semmit sem segít. Azért mondtam ezt, mert ez meggyőződésem, akkor is azt mondtam, hogy nem foglalkozom addig a zárt számmal, amíg maga az ügyvédség tekintélyes sorokban nem vonul fel mellette. Mert ha az ügyvédség maga vallja, hogy ez megváltása, akkor melléje állok, mert elméletileg osztom azok nézetét, akik a zárt számmal mint eszközzel a szukkreszcenciát kellőképpen tudják megválogatni. Az én elgondolásom szerint a zárt létszám érvényesülése a joggyakorlat küszöbén kezdődik a tehetség alapján, az ügyvédi autonómia és az igazságügyi hatóságok ismertetett kiválasztása révén. De működik a joggyakorlat alatt és az egységes vizsgán is. Megvagyok győződve, ha ennek a kérdésnek döntő faktora az autonómia lesz, akkor a megoldásból ki lehet küszöbölni a rejtelmet, félelmet, aggodalmat, ami ma még ezt a fogalmat körülveszi. Kamarák szerint meg kell állapítani azt a számot, ami évenként felvehető. Aki felvételre nem kerül, ügyvédhelyettes lenne. Erről később beszélünk Bizonyos kort elért ügyvédnek fiát, vejét, közeli rokonát fel kell venni a Kamarába, az ügyvédek lajstromába, de önálló gyakorlatra ez nem jogosítana. Halalesetnél méltányolni lehetne ilyen szempontot. És minthogy minden irodának erkölcsi és anyagi értéke van, a jog átruházásának, a jog átöröklésnek bizonyos mértékig való tekintetbevétele elől nem lehet kitérni. De ezt szigorúan ellenőrizni kell. A kamarai felvétel összes szempontjaira itt kiterjeszkedni nem lehet, A lényeg a tehetség és rátermettség, az előzetes szűrőknek kellő alkalmazása és figyelembevétele és — a legkényesebb vonatkozásban az angol inn példára hivatkozom — a felvétel a Kamara, az autonómia részéről, bár a magam részéről egy későbbi vonatkozásban a bifurkációval kapcsolatban egy ötletet vetek fel, hogy milyen fórumra lehetne a kamarán belül bízni, A létszám megállapítására most nem terjeszkedem ki. Ezt lehet úgy megállapítani, hogy alig érünk el valamit, hogy t. i. az évi apadás egy hányadát töltjük be, akár megállapítunk egy ideális létszámot és ehhez képest egy relatív létszámot és az így időnként vátozó ideális létszámhoz és ahhoz igazodó relatív létszámhoz képest legyen megállapítva rugalmasan az évi szukkreszcencia létszáma, hogyha bizonyos zsilipeket, hogy akár az autonómiához akár az Östör elgondolása szerint fellebbezési fórumhoz lehessen fordulni mél-