Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben

A MAGYAR JOGÁSZEGYLET ANKÉTJA. 179 emelem ki és nem a bíróit, mert nem bírói funkciót végez az illető, hanem nagyrészt gépírói vagy alárendeltebb irodai teendőket. A másik oldalon pedig egy esetleges ügyvédi irodai praxis előzi meg a bírói vizsgát, amely szintén egyoldalú blanketta-munkákkal foglalkozó gyakorlat. Mi azt akarjuk, hogy a bíró és az ügyvéd előképzettsége lehetőleg egy legyen. Ez az, ami kifejezésre jut a Kúria elnöke őexcellenciájának azon nyilatkozatában, amit mindenkor hangoztatott, hogy az ügyvédség az igazságszolgáltatásnak a bírósággal egyenrangú faktora. Hogy lehetne ezt megoldani? Szerény véleményem szerint az egyetemen kezdjük először és itt minden szóval egyetértek, amit az előadó úr mondott. Az egyetemen belterjessé kell tenni az oktatást. Ehhez szükséges a kötelező leckelátogatás. Feltétlenül biztosítani kell, hogy aki az egyetemet látogatja, az állásban ne lehessen. Ez egy nagyon fájdalmas álláshalmozási kérdés. De nem lehet ettől eltekinteni. Szükség van a kötelező colloquiumokra és kötelező szemináriumokra. Kötelező szemináriumok alatt nemcsak az egyetemi professzorok által vezetett szemináriumokat értem, hanem legyen egy bíró, aki a tételes jog alkalmazásának elemeit ismerteti a szemináriumban, legyen egy ügyvéd, aki ugyanezt, mint ügyvéd elvégzi, legyen egy közigazgatási és egy pénzügyi szakember, akik gyakorlati tudásukat bocsássák az ifjúság rendelkezésére, úgy beosztva, hogy a fiatalember a kávéház vagy más szórakozás helyett itt töltse el az idejét és szívesen menjen oda, mert tudja, hogy az élettel fog ott érintkezni. Nem lesz hátrányos az ő egészségére, sőt ellenkezőleg ez felvillanyozólag fog hatni értelmére és jövendő egész pályájára. Természetesen ezek a szigorítások is bizonyos numerus clausust jelentenek az egyetemi felvételek tekintetében. A bírói és ügyvédi pályán egyaránt szükség van arra, hogy olyanok lépjenek oda, akik az erkölcsi emelkedettség magasabb fokára eljutottak, és a felnövő új jogásznemzedéknek csak a javát szabad ezekre a pályákra bocsátani, Olyan értelemben kell tehát megszabni a mérték külső ismérveit, hogy megállapítható legyen a colloquiumokon és szemináriumokban elért eredményekhez képest, hogy valaki specialiter alkalmas az ügyvédi vagy bírói pályára. És nemcsak egyetemi tanárok, hanem azoktól független ügyvédek is ejtsék meg a kiválasztást, nem egy személy, hanem személyek sokaságának megegyező véleménye. A jelenlegi négy évet az előttem iszóló előadó úr öt évre óhajtotta felemelni. Én a négy évet elegendőnek tartom, de sokkal belterjesebbé kívánom tenni a gyakorlatot, bár kétségtelen, hogy sok minden történt, ami a továbbképző tanfolyamokon megvalósult ebben az irányban. De vissza kell térni szerintem arra a gondolatra, amit ugyancsak megemlített az előttem szólott, hogy kötelező legyen a bírói szolgálat előtt a joggyakorlat az ügyvédnél és az ügyvédi praxis előtt a bírói előkészítő szolgálat is. Ennek sokkal nagyobb jelentősége van, semhogy bizonyos technikai vagy pénzügyi nehézségek miatt is ettől eltekintsünk. Aki csak az egyik úton indul el, feltétlenül egyoldalú lesz. A tökélynek igen magas fokára emelkedhetik ebben az egyoldalú beállítottságában, de a tökéletesülés teljes mértékét el nem érheti. Méltóztassanak talán gondolni Kuncz Aladárnak: ,,A fekete kolostor" c. könyvére. Engem nagyon megkapott az az érdekes gondolat, ami ottan egy internált magyar szobrásznak a képességei tekintetében jelentkezett. Azelőtt tehetséges szobrász volt és miután négy évet ínternáltságban töltött, nem tudott semmi más szobrot faragni, mint ugyanazt az alakot, ugyanabban az egyoldalú beállításban, de a legnagyobb tökéllyel, mint amit szabad ember korában utoljára készített. Aki teljesen egyoldalúan van beállítva, az az életnek összes vonatkozásait sohasem fogja meglátni. Mármost álljunk meg egy pillanatra. Én magam voltam hivatali, és voltam ügyvédi pályán is. Egészen más az ügyvédi irodai és a hivatali munka természete. Bármilyen sokoldalú is lehet egy iroda, mégsem folyhatik az iroda természeténél fogva az a rendszeres munka ott. mint egy hivatalban. Lehetséges, hogy egyik nap sok munka van, a másik nap esetleg az egész iroda várakozásban van. Viszont a rendszeres, a feltétlen elmélyülésre képes munka, amely esetleg veszedelmesen bürokratikussá is