Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben

178 A MAGYAR JOGÁSZEGYLET ANKÉTJA. Dr. Zsitvay Tibor ügyvéd, ny. igazságügyi miniszter: Mielőtt a kérdés érdeméhez hozzászólnék, méltóztassék megengedni, hogy az összes jelenlevők — bár megbízásnélküli — képviselőjének toljam fel magamat és valamennyiünk közös érzését tolmácsoljam abban, hogy kifejezést adjak valamennyiünk nevében elsősorban Juhász őexcellenciája iránti mélységes hálánknak és tiszteletteljes hódolatunknak azért a bátor védelemért, amelyben a nehéz viszonyok közt annyi méltatlan támadásban részesült magyar ügyvédi kart részesítette és azért az útmutatásért és tettre vált elhatározásért, amellyel a mai egész ankétot létrehozta. De köszönetemnek kell kifejezést adnom őexcellenciájának, a Jogászegylet elnökének az Ügyvédunióval való közös ankét létrehozásáért. Ez szerencsés társítás volt abban a tekintetben, hogy ezt a kérdést, amelyben oly sok éles ellentét vetődött fel a múltban, itt alaposan és objektíven megtárgyalhatjuk és hogy az eddig még ki nem egyensúlyozott ellentétek végre egy tárgyilagos ankét elé kerülve, ott megoldást találjanak. Végre ott tartunk, hogy a Kúria elnöke világosan és határozottan felhívta az egész ország figyelmét arra, hogy az ügyvédkérdés nem egy karnak a kérdése, hanem az ügyvédprobléma egyúttal nemzeti probléma is. A magyar ügyvéd évtizedek óta exponált helyen működik a társadalomban, a politikai életben, az egész magyar közéletben és hivatottságánál, szervező és irányító tehetségénél fogva ott előkelő irányító és vezető szerepet tölt be. Mármost a közélet nobile officiumainak nagy többsége elsősorban az ügyvéd vállára hárult. Ebben a küzdelemben ezért a munkáért sok elismerés is járt, azonban az idők elnehezedésével sok sebet is kapott. Az bizonyos, hogy a társadalomnak az ügyvéd egyik legélénkebb szerve, a társadalom életének valóságos idegközpontja. Kétségtelen, hogy a társadalomnak és a gazdasági éleinek minden megbetegedését fokozottabban érzi, s fokozottabban érzi a társadalomnak és a gazdasági életnek azokat a hátrányait, amiket kisugárzó fájdalomnak neveznek. Kétségtelen tehát, hogy mennyiben vezetőszerepet játszik az ügyvédség a nemzeti és gazdasági életben, fokozottabban érzi a nemzeti és gazdasági életnek minden súlyát. De éppen ezért a gazdasági élet kiegyensúlyozottsága érdekében kell, hogy az ügyvédtársadalomnak nyújtassák mind az a támogatás, amelyre a nemzetnek és a társadalomnak a saját érdekében is szüksége van. Az ügyvédség betegségének a jelenségét az elnök úr őexcellenciája és az előadó úr is a túlzsúfoltság neve alatt jelölték meg. Kétségtelen dolog, hogy a túlzsúfoltság, amint az előadó úrtól is hallottuk, régi keletű. Hozzájárult azután ehhez a gazdasági válság elmélyülése és a trianoni helyzet, amikre nekem kiterjeszkednem nem kell. De nekünk ma nem a gazdasági válság kimélyülésével és az ügyvéd helyzetének Trianon-okozta súlyosbodásával kell foglalkoznunk, mert ezekkel a kérdést semmivel sem vihetjük előre, hanem vissza kell mennünk a háborúelőtti okokra és akkor ott vagyunk azoknál a kérdéseknél, amelyeket tárgyalnunk kell. Ezek a kérdések az ügyvédképzés, az ügyvédi rendtartás reformjának keretébe tartozó kérdések, a numerus clausus kérdése és sok minden egyéb kérdés is és végül jön, mint harmadik csoport az ügyvédi munkaterületek kiterjesztésének kérdése. Én megvallom őszintén, hogy nehezen állhatom meg, hogy polémiába ne bocsátkozzam, de ettől mégis visszatartva magamat, kizárólag elgondolásaimat szeretném előadni. Az ügyvédképzés reformjánál a tökéletes példára szeretnék utalni, az angol ügyvédképzésre, amely ott azonos a bíróképzéssel, és evvel kapcsolatos a kiválasztás szempontja is. Én nagyon jól tudom, hogy az angol ügyvédi és bíróképzés a mai viszonyaink között változatlanul át nem vehető, mert hiszen nem lehet egy idegen intézményt változatlanul a mi viszonyaink közé átültetni, de az alapelvek alkalmazásának nincsen semmi akadálya. Nálunk ma egyedül az egyetemi előképzés közös és közös végül az egységes ügyvédi és bírói vizsga. Azonban a közbenső gyakorlati idő tartalmilag eltér egymástól. Egységes a bírói vizsga, de mi van mögötte: ?.z egyetemi előkészület után esetleg kizárólag bírói hivatalban eltöltött idő. A hivatal szót