Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben

170 IRODALOM. u. n. idealisztikus felfogás, annál inkább növekedik számban a javítási elmélet híveinek a csoportja. A mult század vége felé az idealisztikus felfogás híveinek a száma csökkent, viszont nöttön nő a természettudományi világnézet és a szociális életszemlélet híveinek a száma. Szerző úr megkapó színekben festi ezt az eszmeáradatot. Az egyéniség, a szolidaritás, az elmaradt társadalmi osztályok fölkarolásának eszméje egyre nagyobb teret hódít. Wahlbergé az érdem, hogy már 1869-ben megjelent Individualisierung u. Strafrechtslege c. müvében a büntetőjogi dogmákra szorítkozó fölfogással szemben a bűntettes egyéniségére hívja föl a figyelmet. Részben ennek a gondolatnak a kiépítésén alapul Lombrozonak nomo delinquente-elmélete, mely ma már teljesen túlhaladottnak tekinthető. Liszt, Prins és Van Hammel azonban megalapítták az Union Internationale de Droit Penal-t, mely a bűntettes osztályoknak szoviologiai és anthropologiai szempontból való tanulmányozásával is foglalkozik, mint tudjuk a világháború kitöréséig, azaz 25 éven át. Innen indul ki a specialprevencio világhódító körútra, az egyes bűntettes csoportok szerint differenciálva a társadalmi védekezés eszközeit. Ennek az egyesület vitái során alakult ki az a nézet, melynek követői már nem elégednek meg a tisztán biológiai és elmeorvostani alapon eszközölt felosztással, hanem egyben etikai, lélektani és, ami fő, társadalomvédelmi szempontokat is latba vetnek. Szerző úr rendkívül behatóan foglalkozik a bűntettesek osztályozása körül fejlett különböző vitákkal és a viták során leszűrhető eredményekkel. Fölötte nagy irodalmi anyag felhasználása után meggyőzően mutatja ki, hogy a neurológiai, psychopatologiai, avagy pláne: merőben csakis lélektani alapokon véghezvitt osztályozás, a gyakorlati büntetőjogász követelményeit a legtávolabbról sem elégítheti ki. Az eddig elfogadott osztályozással szemben merőben újat ajánl, menten minden túlzott szkolaszticizmustól; könnyen megfogható ismérvek figyelembevételével vonva meg az egyes csoportok közti határvonalakat. A társadalom védekezésének eszközeit az egyes bűntettes csoportok eltérő jellegéhez képest kívánja módosítani. A gyermekkorú és fiatalkorú bűnelkövetők típusát természetesen külön elbánásban óhajtja részesíteni. Ezt a követelményét a Bn., méginkább azonban az Fb. úgyszólván teljesen megvalósította már. Legalább is de lege lata. A gyakorlat ugyanis néminemüképen a törvény mögött maradt, amit, mint hisszük, szerző úr sem vonhat kétségbe. Ennek oka azonban ép oly kevéssé keresendő a törvény, mint a fiatalkorúak, illetve gyermekek ügyében intézkedő hatóságok ill. hatósági közegek fogyatékosságában, mert ezek — és itt elsősorban a budapesti törvényszék kebelében működő Fiatalkorúak Bíróságára gondolok, — páratlan emberszeretettel és hozzáértéssel végzik munkájukat. Ha tehát még sem sikerült minden tekintetben megvalósítani a 908-i és 913-i törvényhozás szemei előtt lebegett fenkölt célo-