Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben

MEGJEGYZÉSEK. 165 A szüneti rendelet végre megjött. Megvalósítására félszázadnál tovább kellett várni, de végre megvan. Sok kifogást a rendelet ellen emelni alig lehet. A tapasztalatok fogják megmutatni, hogy beválik-e? Mi két héttel hosszabbra szabtuk volna a szünetet. A gyakorlat - úgy véljük - ki fogja mutatni, hogy augusztus 22-ig tartóan lett volna lielyes megszabni. Az augusztus 15. és 20. közti idő - két ünnep közti pár nap - kevéssé alkalmas akár a bírák, akár az ügyvédek részére munkakezdésre. Helyesebb volna, hogy ki-ki érkezzék be helyére augusztus 20-án, aztán legyen egynapi rendezkedés és augusztus 22-én kezdődjék el az igazi munka. De ez olyan kis részlet, amellyel majd lehet utólag foglal­kozni. Sokkal lényegesebbnek véljük azt, hogy adassék mód arra, hogy a jog­orvoslati határidők is kikapcsoltassanak a szünetből, — kivéve, ha sürgős ügyekről van szó. A jogorvoslati határidő a szünetben alkalmas arra, hogy meg­rontsa az ügyvéd szabadságát, viszont nem használ e megrontás a bíróságnál, mert nem viszi előbbre a bíróság munkáját. A szünet előtt még a szokottnál is buzgóbban keletkeznek az Ítéletek. Vakáció előtt szeretik befejezni ítélettel az ügyeket, melyek közel vannak a megéréshez. így a június folyamán meghozott Ítéletek július folyamán kézbesíttetnek. Az ügyvéd, aki a fellebbezést elkészíteni kénytelen, szabadságát kell, hogy feláldozza a jogorvoslat készítésére. Ettől kí­méljék meg az ügyvédet, hogy az ügyvéd pihenése is teljes lehessen. Neki a pihenés úgyis gond, mert keresetveszteség. V. P. • Az ügyvédjelöltek izgatottan agitálnak a maguk jövője érdekében. De a jelenük érdekében is. Nekik azonban a jövő a fontosabb, mert jelenük ugy sincs. Hogy is lehetne ? Mikor az ügyvédi irodák kliensektől elárvulnak, akkor elárvulnak az irodák Íróasztalai is. A jelen az ügyvédjelöltekre csak annyit jelent, hogy tanulhatnak-e? Meg némelyiknél: hogy megkereshetik-e azt a kevés garast, ami megélhetésre kevés, meghaláshoz sok. De e kevés fizetés is mégis valamicske az ügyvédjelöltnek, akinek támogatása hazulról nincs, sőt aki még szülőt és testvért kénytelen támogatni, annak jelentőséges az a kis gázsi, amelyet a hazai gyakorlat szerint a jelölt tandíj gyanánt kapni szokott az ügyvédtől. De a legnagyobb fájdalom persze nem a jelen, hanem hogy lesz-e jövő? Hcgyne töltené el gyötrő bizonytalanság és maró kétség az ügyvédjelölteket, mikor tele van a levegő numerus clausussal, mely a boldogok (?) udvarából kivül szorítja a jelölteket. Értjük tehát az izgalmat és értjük az agitatiót. Az ügyvédi karnak kötelessége ezt az izgalmat átérezni és együtt izgulni az ügyvéd­jelöltekkel. Ne ismerjen ügyvédség ügyvédjelölti kérdést, hanem tartsa ezt egynek az ügyvédek kérdésével. Szorosan össze van fűzve ez a kettő, elválaszthatatlanul. Ha ezt az ügyvédség átérzi, akkor átérzi, hogy nincs ügyvédjelölti kérdés, de van ügyvédi kérdés, melynek száz más részletkérdése között benne van az ügy­védjelölti kérdés is. Ebben az ügyvédjelölti kérdésben azonban lehet sokat segí­teni. Csak akarni kell. Hallottunk olyan hangokat is, hogy nem szabad ezen a kérdésen segíteni, mert ügyvédi érdek, hogy ne legyen kedvük a fiataloknak az ügyvédi pályához. Rettenetes felfogás, mellyel szakítani az emberségesség dolga. Valamint az is az emberségesség dolga, hogy határozzák el a kamarák adókivető tényezői, hogy ügyvédjelölt tartása ne számítlassék fel terhelőén az ügyvédi iroda forgalmának felbecsülésénél. Igenis, nem emberies ezt vallani: hiszen akkor az ügyvédjelöltek könnyen elhelyeződnek és ti nem kívánatos. Persze ilyen gondolkodással szemben nehéz

Next

/
Thumbnails
Contents