Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - Gazdasági megfontolások a jogügyletek elbírálásánál

GAZDASÁGI MEGFONTOLÁSOK. 153 felesleges lett volna az esetben, ha a fél kifejti a kellő ügyletkötési gondosságot. Nem szabad ugyanis lehetőséget adni annak sem, hogy a fél azzal a titkos fenntartással köthesse le a szóbanforgó ügyletet, hogy a bíróság a vállalt kötelezettségét úgy sem fogja honorálni, mert ez esetben táp adatnék a jogpolitikai szempontból mindenkép kerülendő könnyelmű ügyletkötési lehetőségeknek. Vigyázni kell arra is, hogy a „pacta sunt servanda" elve alapos ok nélkül áttörhető ne legyen. A gazdasági viszonyoknak s a jogügyleteknél való figyelembe vétele általában a gazdasági lehetetlenülés és gazdasági kényszer terminus technikusával szokott megjelöltetni. Szerintem mindig az ügylet jellegétől íügg, hogy az ugyanazon jogi hatást előidéző tényt milyen névvel jelöljük meg. Tekintettel arra, hogy a gazdasági lehetetlenülésnek többé kevésbbé kijegecesedett szabványai vannak; így többek között, hogy az pénztartozással szemben nem érvényesíthető (Kúria P. IV. 1230/1924. H. D. XVIII. 4. P. IV. 1392/1924, P. IV. 4428/1924) nem tartom tehát helyesnek azt, ha kimondottan pénztartozások esetében is utalás történik a gazdasági lehetetlenülésre. A P. II. 3881/1931. sz. kúriai határozat (Jogi Hírlap 1932. évf. 299.) is, mely elvi éllel kimondotta, hogy a r. t. fenállásáig alkalmazott tisztviselő létszámcsökkenés okából elbocsátható, ha: „a gazdasági helyzet rosszabbodása következtében a tisztviselők létszámának apasztása nélkül magának a vállalatnak a fennmaradása válnék lehetetlenné és a vállalatnak fenntarthatása érdekében szükséges létszámapasztás a munkavállalónak elbocsátása nélkül keresztül nem vihető"; utal azután arra, hogy: ily kényszerhelyzetben a munkaadó a létszámapasztást, az alkalmazottak szolgálati szerződéseinek a rendelkezésére való tekintet nélkül is jogosítva van keresztül vinni; a továbbiakban pedig kiemeli, hogy: „felmondás jogossága egyrészt attól függ, hogy a korábbi tisztviselői létszámnak a fenntartása a munkaadóra nézve gazdaságilag lehetetlenné vált-e, másrészt, hogy módja lett volna-e a munkaadónak a szükséges létszámapasztást a szerzett jogok sérelme nélkül is keresztül vinnie avagy nem". Álláspontom szerint hasonló esetben csak az u. n. gazdasági kényszer és nem a lehetetlenülés jogi fogalmával operálhatunk. Helyesen jegyzi meg dr. Fürst László (Ügyletrontó érdek. Polgári Jog 1932. évf. 4. sz.), hogy a gazdasági kényszer csak ott érvényesíthető, „hol a nyomás kompulsivitása létérdeket érintő fokot ér el". Ezt egyébként elismeri a fennt érintett kúriai döntés is. Már most figyelembe véve a gazdasági lehetetlenülés történeti kifejlődését, láthatjuk, hogy annak csak kezdeti létszakában volt érvényesíthetőségi előfeltétel az egyik illetve kötelezett fél gazdasági összeomlásának bekövetkezhetése, a tisztultabb jogi felfogás szakítva az u. n. „Ruinrechtsprechunggal" a gazdasági egyensúly megállapíthatóságát vette irányadónak. Jogállam. XXXII. évf. 4-6. füzet. 11