Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - Gazdasági megfontolások a jogügyletek elbírálásánál

154 DR. SCHWARTZ TIBOR. De figyelembe veendő még az a körülmény is, hogy ha a gazdasági kényszer alapján hatálytalaníttatik a vonatkozó szolgálati szerződés, úgy nincsen lehetősége annak, hogy a magánjogi javaslat 1150. §-a értelmében a bíróság a felek kölcsönös kötelezettségeit a méltányosságnak megfelelőleg módosítsa. Végeredménykép tehát a gazdasági kényszer jogi fogalma lenne az, mely adott esetekben szerződéstbontó jogkövetkezménnyel járna. Megjegyzendő, hogy ha a munkaügyi jogviszonyoknál a fentihez hasonló esetekben a gazdasági lehetetlenülés jogi álláspontjára lehetne helyezkedni, úgy elvileg meg volna a lehetősége annak, hogy az eredeti szolgálati szerződés egyes feltételeinek a munkaadó javára való megfelelő módosításával hatályában fenntartassék; nézetem szerint azonban ez könnyen veszélyes precedensekhez vezetne, mert lényegileg a bíróság hivatalos szava avatkoznék bele abba az érdekszférába, mely a felek akaratelhatározásának van fenntartva. Már most megfontolandó lesz, hogy nem-e lenne revízió alá veendő már a paritás érdekében is az a joggyakorlat, mely a munkavállaló személyében fennálló gazdasági nyomás illetve kényszer esetében, e címen, a megtett jognyilatkozat hatályosságát nem engedi érinteni, utalván arra, hogy a törvény rendes útja módot ad a munkavállalónak, hogy pld. a joglemondó nyilatkozat megtétele nélkül is érvényesítse jogait. Meg kell még emlékezni a Kúria egyik legújabb döntéséről, (P. II. 3624/1932. J. H. 1933. évf. 316. eset), mely egy adott esetben kimondotta, „hogy bár a felek szerződési szabadságából folyik, hogy miként a nyugdíjazás módjára és feltételére, valamint a nyugdíj összegére nézve, akként a nyugdíjmegváltására és megszűnésére nézve is szabadon egyezkedhetnek egymással, ennek a szerződési szabadságnak azonban az az általános jogszabály a korlátja, hogy a jogok gyakorlásában és kötelességek teljesítésében a jóhiszeműségnek és tisztességnek megfelelően kell eljárni és hogy a törvény nem nyújthat oltalmat a joggal való visszaélésnek". Végeredménykép tehát a bírói gyakorlatunk megadja a lehetőséget, hogy a jogügyleti kikötések értelmezésénél és azoknak jogi sanctioval való felruházásánál tekintetbe vétessenek magasabb etikai momentumok, melyek épen gazdasági válságok idejében megengedik azt, hogy mérlegeitessék az a körülmény is, hogy adott esetekben a jogosultnak a teljesítéshez füződik-e jogi oltalmat igénylő érdeke. Tehát ép úgy mint válság jogról, beszélhetünk válság jogügyletekről is, melyeknek elbírálása fokozottabb figyelmet és körültekintést igényel és vajha közelednék az az időpont, midőn a most érintett problémákra már csak mint jogtörténeti reminiscenciákra tekinthetünk vissza.