Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - Gazdasági megfontolások a jogügyletek elbírálásánál

152 DR. SCHWARTZ TIBOR. Igaz, hogy dogmatikai szempontból a gazdasági megfontolásoknak a jogeset eldöntésénél való kidomborítása bizonyos mértékig a jogbiztonság rovására megy, mégis az újabb judikatura nem térhetvén ki a kényszerítő szükség követelményei elől, szakít a merev és rideg állásponttal és tért enged a mindenkori gazdasági adottság szemléletének. A jelenleg uralkodó gazdasági életnek ideges, kapkodó üteme, mint arra már fentebb is utaltam, megnyilvánul a megkötött jogügyletekben. Bizonyos tekintetben egy lázas állapot képét mutatják ezek, melyeknek majdnem minden szavából és rendelkezéséből a félelem érzete csendül ki azt illetőleg, hogy a viszonyok esetleges változása mellett az érdekek kellően meg vannak-e védve. A méltányos döntés a legnagyobb körültekintést igényli, különösen azokban az esetekben, midőn a szigorúbb és esetleg a joggal való visszaélés mesgyéjén álló kikötéseket éppen a bizalom hiánya teszi bizonyos fokig indokolttá. Megfontolás tárgyává teendő az is, hogy a gazdasági és kereskedelmi élet bizonyos fokú bénultságából, új jogügyletek kapcsán a tőkeerősebb felek csak úgy hajlandók kimozdulni, ha — okulva a szomorú tapasztalatokon — megfelelő jogi garanciákkal is lehetőleg biztosítani tudják érdekeiket. Megkülönböztetendő a jogügyleti kikötés alapján való jogérvényesítés attól az esettől, midőn a törvényben biztosított jogokkal való élés érinti súlyosan, ép a gazdasági viszonyokra való tekintettel az ellenérdekű felet. Ilyenkor természetesen a törvényes rendelkezés félretételéről még az esetben sem lehet szó, ha annak alkalmazása gazdasági szempontoknál fogva a rendesnél nagyobb terhet és kockázatot ró a másik félre, mert ez már bele avatkozást jelentene ama jogkörbe, mely a törvényhozásnak van fenntartva és bizonyos fokig befolyásolhatná a jogalkalmazás stabilitását. A joggal való visszaélés problémái a munkajogban merülnek fel gyakrabban és a legfelsőbb bíróságnak ez irányban már kijegecesedettnek mondható gyakorlata is van, mely természetesen egyes közpolgári ügyletekre is applikálható és amely főleg azt az elvet domborítja ki, hogy mindig méltánylást érdemlő oknak kell fennforogni, hogy egy oly, bár kikötött jog is gyakorolható legyen, mely a másik fél arányban nem álló jogsérelmét idézhetné elő. Természetesen mindig a megfelelő tényállás megállapítása után lesz lehetséges annak megállapítása, hogy a méltánylást érdemlő okok fennforognak-e. Nem lehet eléggé hangsúlyozni azonban, mint amire dr. Meszlényi Arthur is (Visszaélés a joggal, Polgári Jog 1933. évf. 1. szám), reámutat, hogy a joggal való visszaélés problémái a legnagyobb körültekintéssel kezelendők, különösen a magánjogi önrendelkezés elve szempontjából. Figyelembe veendő az is, hogy a bíróság nem vállalhatja teljes egészében azon ügyleti hibák reparációját, mely esetleg