Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - Gazdasági megfontolások a jogügyletek elbírálásánál

GAZDASÁGI MEGFONTOLÁSOK. 151 GAZDASÁGI MEGFONTOLÁSOK A JOGÜGYLETEK ELBÍRÁLÁSÁNÁL. írta: Dr. SCHWARTZ TIBOR, kir. törvényszéki bíró. Normális gazdasági viszonyok mellett az elbírálás tárgyát képező jogügyleteknél a főkérdés az akarati konsensus megállapítása volt és a tévedés, megtévesztés, kényszer, mint jogügylet hatálytalanító körülményeknek esetleges figyelembe vétele mellett tisztázható volt az ügylet jogérvényessége és ennek folytán a kölcsönös jogok és kötelezettségek megállapítása. Más azonban a helyzet tapasztalataim szerint az utóbbi időkben létesült, u. n. súlyosabb és a gazdasági egyedek egész exisztenciájára kiható ügyleteknél, hol bizonyos fokú rapszodikus kikötésekkel találkozunk, melyek forrásukat találják nyilván a biztonsági érzet ama hiányában, mely az ügyletkötő felek mentalitását ezidőszerint jellemzi Szembetűnő, hogy a kereskedelmi életnek kísérő motívumaként tekintett és a rendes viszonyok között magától értetődő bizalom jelenlegi hiánya folytán a felek a legraffináltabb módon törekszenek arra, hogy érdekeiket alátámasszák. Ez azután megnyilvánul a legkülönbözőbb jogi kikötésekben. Nem lehet vita tárgyává tenni, hogy a jelenlegi komplikált gazdasági helyzet mellett a jogügyletek elbírálásánál a szerződő felek akaratának kinyomozása mellett egyenlő figyelmet kell fordítani az érdekvédelemre is, melyeket a felek szem előtt tartottak. Találóan utal ezzel kapcsolatban dr. Beck Salamon az érdekvédelemről szóló nagyérdekü fejtegetéseiben Grosschmid ama kijelentésére, hogy: „A felek szándékára való utalás csak bevett szólásmód, az igazság egyik delejtüjéül éppen olyankor, mikor vagy egyáltalán nincs szándék, vagy pedig van ugyan, csakhogy ellentétes". Az általános jellegű érdekek védelmét alátámasztják a turpis causára, a kizsákmányoló ügyletekre, és a gazdasági lehetetlenülésre vonatkozó részben törvényen, részben pedig bírói gyakorlaton alapuló szabályok. Gyakorta találkozunk azonban esetekkel, midőn egyes jogügyleti kikötések nem ütköznek ugyan bele azon általános érdekekbe, melyeket éppen a fenti szabályok védeni kívánnak, mégis azoknak érvényesítése ellenkeznék a jogeszme alapvető tételeivel. Ez utóbbi esetekben azután legtöbbnyire a joggal való élés illetve visszaélés kérdései nyomulnak előtérbe. A jogügyletekben kikötött jogosítványokkal való élés esetében feltéve hogy azok a jóerkölcsökbe nem ütköznek, sem kizsákmányolásra irányuló tendencia nincsen bennük, helyezkedhetnénk a volenti non fit injuria álláspontjára. A gazdasági megfontolásoknak a jogügyletek elbírálásánál mindinkább való előtérbe nyomulása azonban a fenti elv merev alkalmazásának vétót mond.