Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - Az objektív felelősség a magánjogi törvénykönyvben

148 DR. NIZSALOVSZKY ENDRE tési kötelezettség alól a vis maior a Mt. szerint is mentesíti, helyhez vannak kötve. Áll ez — a gyártelepeken kivül — nemcsak a vasútnál, hanem az országúti automobilforgalomnál is. Amikor tehát a vasút közelébe megyek, vagy az országúton közlekedem, a jog elvárja tőlem, hogy számot vessek az említett üzemek körében vis maior következtében előálló és reám háruló veszedelmekkel. Azt azonban már nem várja el tőlem a jog, hogy azzal is számot vessek, hogy az európai országúton elszabadult tigrissel találkozom, vagy hogy a kertemben ülve számítsak arra, hogy a vándorcirkuszból elszabadult oroszlán ugrik a kerítésen keresztül reám. A vasúttal, automobillal szemben végeredményben tudok védekezni úgy, hogy nem megyek a közelükbe, az állattal szemben még így sem védekezhetem, mert lehet, hogy az állat jön hozzám. Természetesen az a megoldás, hogy az állattartót terhelő felelősséget a vis maior sem hárítja el, nem minden esetben igazságos, de az természetes következménye annak, hogy a jogszabály az absztrakt tényállásra itt kénytelen határozott szabályt adni. Az u. n. veszélyes üzemek köréből az állathoz hasonló váratlan és a sértett prevenciójával el nem hárítható károsodás fordulhat elő a légi közlekedési eszközök esetében. Ezek is bárhol lezuhanhatnak és kárt okozhatnak. Hogy ezeknek a közlekedési eszközöknek a specialitásából a Mt. 1741. §-ának 2. bekezdése nem vont le konzekvenciát, annak nyilván az a magyarázata, hogy egyelőre a légi közlekedés a közgazdasági szempontból favorizált vállalkozások közé tartozik. A magam részéről sem tartom viszont indokoltnak, hogy a vis maior a szükség nélkül robbanó anyagokat tartót mentesíti a kártérítési kötelezettség alól. Indokolatlan ez különösen akkor, ha a robbanó anyagok tartása harmadik személyek által fel sem ismerhetően történik. Nem szabad azonban figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy a robbanó anyagok tartása az 1924: XV. t.-c. szerint a Mt. 1740. §-ának 2. bekezdése alá eső esetben majdnem kivétel nélkül önmagában is bűncselekmény lesz és így a vétlen felelősség köréből az ily károkozás ki fog esni. II. A vétlen felelősség elvének a szerződéses kötelmek körében való tárgyalása során rendkívül figyelemreméltó Marton Gézának az az ellenvetése a Mt. 1149. §-ával szemben, hogy a kötelezettség nem teljesítésével vétlenül okozott kárt az adós mindig köteles legyen megtéríteni és a méltányosság ne a megtérítési kötelezettség előfeltétele, hanem felmentésre alapul szolgálható ok legyen.13) Ez az állásfoglalás annak a logikus folyománya, hogy Marton Géza az adós kötelezettségét az eredmény szolgáltatásában és nem a teljesítéshez szükséges minden cselekmény elvégzésében látja. Nézetem szerint azonban egyfelől nem lehet 13) I. m. 78. 1.