Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - Az objektív felelősség a magánjogi törvénykönyvben

AZ OBJEKTÍV FELELŐSSÉG 149 az „Erfogshaftung" gondolatát a maga egész merevségében követni, másfelől pedig a Mt. 1149. §-a ezen a problémakörön már tul is?esik. A gyermekkorunkban oly sok bosszúsággal hallott „Ne tanulj, csak tudj" intelem, valamint az artistának a hajmeresztő mutatványok utáni megszokott póza, amellyel azt igyekszik a nézőkkel elhitetni, hogy neki mindez nem került fáradságába, talán figyelmen kivül hagyhatja azt, hogy a szolgáltatás erőkifejtést igényel. Az egymással szerződéses viszonyban álló felek azonban már a szerződés megkötésekor tisztában vannak azzal, hogy nincs szolgáltatás erőkifejtés nélkül és a jog is levonja ebből azt a konzekvenciát, hogy az adós részéről a kötelem teljesítése érdekében meghozandó áldozatnak is ismeri a határát. Ez az u. n. Opfergrenze14) az adós jogos érdekének feláldozása nélkül nem adható fel és mint korrektivum az Erfolgshaftung elvi alapjára helyezkedés esetében is közbeszól. De az, amiről az 1149. §. szól, nézetem szerint független is a most érintett kérdéstől. Az 1149. §. csak akkor kerülhet alkalmazásra, ha az az előzetesTíérdés, hogy az adós a teljesítés elmaradásáért vagy a nem megfelelő teljesítésért az általános szabály szerint felel-e, az adósra kedvezően már meg van oldva. Arról lehet a Mt. 1134. §-ával kapcsolatosan beszélni, hogy az adós ne csak vétkességéért, hanem vétkesség nélkül is feleljen. Nézetem szerint a Mt. állásfoglalása ebben a kérdésben helyes. De abból a premisszából kiindulva, amely az 1149. §. alapjául szolgál, nézetem szerint a méltányosságot csak a kötelezettség előfeltételeként és nem mentesítő okként lehet beállítani. Ez a kiindulási pont teszi az 1149. §-t az 1737. §. pendantjává.15) A vétlen felelősség egyébként sokkal jobban áthatja a magyar magánjog egész rendszerét, mint ahogy első pillanatra gondolnánk. Még a házasság felbontása tekintetében szigorúan a vétkesség álláspontjára helyezkedő házassági törvényben is találunk ebbe a körbe tartozó esetet. A H. T. 77. §-ának b.) pontja ugyan megemlíti, hogy csak akkor van helye a házasság felbontásának, ha a felhívott a felhívásnak igazolatlanul nem tesz eleget, de viszont lehetséges, hogy az igazolást is vétlenül mulasztja el az ismeretlen helyen távollevő házasfél. Még világosabb a vétlenség irreleváns volta akkor, ha az egyik házasfél a másik holtnaknyilvánítása után uj házasságot köt. Az, akit holtnaknyilvánítottak, hiába hivatkozik arra, hogy vétlenül nem adott magáról életjelt és vétlen volt abban is, hogy a holnaknyilvánítási eljárás során kibocsátott hirdetményben foglalt felhívásra nem jelentkezett, objektíve a jelentkezésének elmulasztása okozta, hogy az új házasság megkötése megtörténhetett, viselnie kell a következményeket. «) L. Heck: Schuldrecht 28. §. is L. Mt. ind. II. k. 101. 1. (Sajtó alalt.)