Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - Az objektív felelősség a magánjogi törvénykönyvben

AZ OBJEKTÍV FELELŐSSÉG 147 Nézzük ezeket az eseteket közelebbről. Előfordul, hogy bizonyos helyzet mellett a Mt. a vétkességet vélelmezi, de ellenbizonyításnak ad helyet. Ilyen a gyúlékony vagy egyébként veszélyes anyagok tartójának (1740. §. 1. bek.), valamint ama helyiség birtokosának esete, amelyből valamit kidobtak (1743. §.). Ha ezekben az esetekben az ellenbizonyítás sikerül, kártérítési kötelezettség nincs. Más esetekben az ellenbizonyítás sikerülése csak a vétkésség esetére szóló szabályok alól vonja ki a felelős személyt, de a jogellenesség esetére szóló szabály reá mégis alkalmazható marad. Ilyen a telek tulajdonosának (1738. §.) és a házi állat tartójának esete (1739 §. 2. bek.). Vannak olyan esetek, amikor a felelősség alól csak az erőhatalom szabadít fel. Ilyen a jogos érdek nélkül robbanó anyagot tartó felelőssége (1740. §.) és a vulgo veszélyes üzemnek nevezett vállalat felelőssége (1741. §.). A két eset közt azonban a konzekvencia azonossága ellenére is — úgy érzem — igen nagy különbség van. A jogos érdek nélkül robbanó anyagot tartó felelőssége vétkességen alapuló felelősség és csak azért van ebben a fejezetben, mert a vétkesség bizonyítása vele szemben nem szükséges, a veszélyes üzemek felelőssége pedig abba a kategóriába tartozik, ahol a jogellenesség kelléke is el van ejtve különleges okokból. Valóban egészen külön helyet foglal el az állattartó felelőssége az 1739. §. 1. bekezdése esetében, helyesebben ugyané §. 2. bekezdésének esetén kivül, mert itt még a vis maior sem mentesíthet. Ebben az esetben egy szabályban voltaképen egy vétkességi eset van egybeolvasztva egy jogellenesség nélküli esettel. Aki házőrző eb helyett leopárdot vagy tigrist tart, az vétkes, aki rendszerint nem veszélyes állatot tart anélkül, hogy az a hivatása, kereső foglalkozása vagy háztartása céljára szükséges lenne, ex lege felel, a jogellenességre tekintet nélkül. A kazuistikus megoldások sohasem lehetnek mentek bizonyos önkénykedéstől és így valóban szembeszökő az állattartó felelősségének túlságos kiélezése, a robbanóanyag tartójánál és a veszélyes üzem folytatójánál is súlyosabb megterhelése. De talán még ebben is lehet rációt találni. Az állat élő és mozgó valami, térbeli különbségeket önmagában is le tud küzdeni és ebben a sajátságában van valami, ami az állattartó felelősségének fokozása mellett szól. Az egyes ember — így a károsult is — az emberi kulturközösségnek tagja és így el kell készülve lennie arra, hogy az emberi együttélésből folyóan bizonyos inzultusok érhetik, s azokra számítva, neki magának is védekezni kell a károsodás ellen. Az objektív felelősség terjedelmének megállapítása körében épen ezért bizonyos szerephez jut az a kérdés, hogy mennyiben van módja a károsodásnak kitett személynek arra, hogy a károsodást megelőzze. És ebből a szempontból van jelentősége annak, hogy valamely üzem, illetőleg károsító objektum mennyiben van helyhez kötve. Az u. n. veszélyes üzemek, amelyeket a kártérí-