Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - Az objektív felelősség a magánjogi törvénykönyvben

AZ OBJEKTÍV FELELŐSSÉG 145 esetében a kártérítési kötelezettség megállapítása nem függ a méltányosságtól. Vétkesség esetében már maga a törvényhozó is képes eldönteni, hogy a tettesnek a kártérítési kötelezettség alól való feloldását méltányossági szempontok nem okolják meg, ebben a körben céltalannak találja a bírói jogkör kiterjesztését. A vétkesség esetében fennálló felelősség különtartása egyébként még azért is helyén való, mert ez a felelősség a Mt. rendszerében tartalmilag sem azonos a vétlen felelősséggel. Elég, ha e tekintetben utalok a Mt. 1111. §-ának 2. bekezdésére, amely szerint a rendkívüli kárra a kártérítési kötelezettség csak akkor terjed ki, ha az adóst szándékosság vagy súlyos gondatlanság terheli, valamint az 1114. §-ra, amely csupán a szándékosan vagy súlyos gondatlanságból elkövetett tiltott cselekmény — illetőleg kötelességszegés — esetében teszi lehetővé, hogy — amennyiben a méltányosság így kívánja — az adós elégtétel fizetésére is köteleztessék. De másfelől megvan a magyarázata annak is, hogy a Mt. még a vétlen károkozás keretében is fenntartja egyes tipikus eseteknek a külön felemlítését és ezekben az esetekben a méltányosságot, mint a kártérítési kötelezettség megállapításának előfeltételét, el is ejti. A méltányosság döntő elemmé emelése csak akkor biztonsági szelep, ha maga a törvényhozó az absztrakt tényállás alapján nem tud absztrakt igazságot tenni, de nem áll, hogy a méltányosságnak már a kötelezettség fenn vagy fenn nem állása kérdésében szükségképen tényezőnek kellene lennie. Ha szabad ezzel a kifejezéssel élni, lehet absztrakt méltányosság is, amelyet maga a törvényhozó már a szabály felállításakor alkalmaz. Ami azonban a vétlen felelősség kazuistikájának megtartását szükségessé tette, az az, hogy a Mt. 1737. §-a még sem egészen fehér lap, hanem arra egyetlen szó mégis fel van írva, a jogellenesség. A felelősséghez nevezetesen az 1737. §. is megkívánja, hogy valaki másnak jogvédte érdekét jogellenesen sértse meg. A jogellenesség hiányában a kártérítési kötelezettség megállapításához nem elegendő a károkozás és a méltányosság. Ezt a jogellenességet az újabb bírói gyakorlat olyankor állapítja meg, amikor a vagyoni kár valamely tárgyilag jogtalan és harmadik személlyel vagy annak érdekkörével vonatkozásban álló külső tény következtében áll be.10) Amily, igazságos, hogy a külső ténynek legalább ez az objektív jogellenessége megkivántassék, épen úgy kétségtelen, hogy a jogellenesség megállapítása vagy meg nem állapítása sokszor fogja a bírót nehéz helyzetbe hozni. De állana ez különösen épen a vétlen felelősség tipikusan kiforrott eseteiben, amelyekben az objektív felelősséget még a német ptk. is megállapítja. Élénken rávilágít erre a nehézségre a német jogi irodalomban a körül a kérdés körül folyó vita, hogy vájjon az u. n. 10) Gr. XXV. 766