Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 3. szám - A bíróságok gyakorlatból

A BÍRÓSÁGOK GYAKORLATBÓL. 133 A felperes kártérítés címén az alperestől életjáradékot követel azon az alapon, hogy a házasság jogi fennállása alatt az alperes az egészségében jogellenesen akként sérfette meg, hogy ennek következtében munkaképtelenné vált. Az anyagi jog értelmében az, aki másnak jogvédte érdekeit jogellenesen és vétkesen, bárcsak közvetve is, megsérti, köteles az ebből eredő kárt a sértettnek megtéríteni. Habár a fentiek szerint a bíróság a Ht. 90. §. értelmében a felpei est nőtartási igényével el is utasította, a bíróságnak ez a rendelkezése nem zárja ki; hogy a felperes a házasság jogi fennállása alatt az alperesnek jogellenes és vétkes cselekménye miatt elszenvedett kárát érvényesítse. A bontó perben ugyanis a bíróság csak azt bírálta el, hogy melyik házasfél vétkes a házasság felbontásában s ennek eredményekép, ettől a vétkességtől függően van-e a nőnek tartáshoz joga, mig a kártérítési perben ezt a vétkességet meghaladó azt a kérdést kell eldönteni, hogy követett-e el az egvik házasfél a másikkal szemben oly jogellenes cselekményt, ami őt kártérítésre kötelezi. A most elbírált esetre alkalmazva az a kérdés döntendő el, elkövetett-e az alperes oly jogellenes cselekményt, mely a felperest akként sértette meg az egészségében, hogy emiatt a felperes munkaképtelenné vált. Természetes, hogy a felperest terheli annak a bizonyítása, hogy az egészségének romlása és munkaképességének ebből eredő csökkenése vagy megszűnte okozati összefüggésben van az alperes terhére felhozott jogellenes cselekvéssel. 1933. II. 22-C. III. 2602-932. * Az a gyanú, hogy a vádlott, férjét a sértett nő lakásán esetleg bűnös együttesben érheti, nem adott jogot a vádlottnak arra, hogy az idegen lakásba az azzal rendelkező sértett beleegyezése nélkül, erőszakkal behatoljon. így tehát, habár lélektanilag indokoltnak látszik is, hogy a házastársi jogaiban magát megtámadottnak érző vádlott a férje hűtlenségét leleplezendő és illetőleg a házasságtörést megakadályozandó, a sértett nő magánlakásába bejutni igyekezett, a neki idegen sértett ház jogának erőszakos megsértése jogilag még sem menthető és ezért nem tévedett a kir. Ítélőtábla abban, hogy a vádlott cselekménye megállapítja a Btk. 330. §-ába ütköző magánlaksértés bűntettének, tehát bűncselekménynek a tényálladékát. 1933. III. 6.-C. II. * A vádlott a letiltási rendelvény vétivét a kézbesítő asztalának fiókjából magához véve, abba .... nevét beírva, a rendelvénynek a nevezett részéről történt átvételét tüntette fel. A bírósági határozatokról szóló vétivek — mint ezt a kir. Ítélőtábla is helyesen megállapítja — a m. kir. Kúria állandó gyakorlata szerint is közokiratok. Minthogy pedig e közokiratok bármely részének tudatos és valótlan kitöltése megvalósítja a Btk. 391. §-ába ütköző - s arra való figyelemmel, hogy ezt a cselekményt a vádlott jogtalan vagyoni haszon szerzése céljából követte el - a 392. §. szerint minősülő közokirathamisítás bűntettének tényálladékát, a kir. főügyész semmisségi panasza annyiban alapos és ez okból a kir. Ítélőtábla ítéletét ez irányban megsemmisíteni kellett. 1933. III. 2—C. III. B. 5388/932. A fellebbezési bíróság által is felhívott 160 pht. számú elvi jelentőségű határozat értelmében a törvény által előírt joglépést igénybe vevő felet kártérítő kötelezettség akkor terheli, ha erre a joglépésre a feljelentő jogellenes cselekménye szolgáltatott okot. Az alperes a felperes ellen való eljárást azzal tette lehetővé, hogy az alperes mint szolgálatadó, a felperes mint alkalmazott ellen a Btk. 343. §-ban megkívánt indítványt a szóban levő „Nyilatkozat" kiállításával (aláírásával) megadta. A 160. pht. számú elvi határozatra és a Bp. 483. §-ára is tekintettel (amely utóbbi ugyancsak a költségviselésre vonatkozik, de amelyből a bírói gyakorlat a kártérítő kötelezettségre is hasonszerű következtetést von) nem minden, hanem csak tudva hamis vagy feltűnően gondatlan feljelentésen alapuló joglépésekkel okozott károk tekintetében állapítható meg a felelősség. Amenynyiben tehát az alperes feljelentése a jelen esetben nem a fentebb jelzett minőségű, az alperes kötelezettsége nem állapítható meg sem a feljelentés, sem a ..Nyilatkozat" kiállítása alapján, habár az utóbbiban felperes neve már meg van említve. 1933. III. 8.-C. VI. 2262-931. Kiválogatta: Dr. Vajda Petur.