Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 3. szám - A bíróságok gyakorlatból

132 A BÍRÓSAGOK GYAKORLATBÓL. Az 1926: XVI. t.c. 21. §-a szerint az a körülmény, hogy a nyugdíjas ilyen minőségében létfentartásának biztosítása végett magánfoglalkozást vállalt, nem mentesíti a vállalatot a törvényben az arányszám alapján megállapított kötelezettségének a teljesítése alól. E törvényes rendelkezése értelmében nem lehet alkalmazni a megállapodásnak a nyugdíjjogosultságot megszüntető kikötését, mert a felperes részére kötelezett évi 4000 korona nyugdíj az 1921. év június havában a 44 57 átszámítási kulcs mellett csak évi 89 aranykorona 74 fillérnek felelt meg, tehát a felperes létfentartására nem volt elegendő és ekként az új állás vállalása kétségtelenül a felperes létfentartásának biztosítása végett volt szükséges. Nem vitathatja sikerrel az alperes azt sem, hogy a megállapodás kikötése, mint versenytilalmi megállapodás érvényes és kötelező, mert a felhívott törvényhely helyes értelmezése szerint a versenytilalom is csak akkor és addig volna hatályos, ha és ameddig a nyugellátásban a felperes létfentartása biztosítva volt. (1933. III. 8.-C P. II. 2765-931.) Az önképviseletre nem jogosított személy által kötött terhes szerződés alapján a szerződéskötésre képtelen féllel szemben kártérítés csak jogtalan gazdagodás esetén kérhető, jogalap nélküli szerzés címén azonban a felperes vagyonában a fellebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint érték nincs; ilyennek kiszolgáltatására irányuló kötelezettség tehát csak a kölcsönszerződés után gondnokság alá helyezett felperesre, az elmebaja miatt megdőlt kölcsönszerződés alapján a méltányosság elvénél fogva sem hárítható át. 1933. III. 15 C. II. 169-932. Felperes a keresetileg igényelt követelést alperessel szemben már annál fogva sem érvényesítheti, mert tudatosan egy olyan férfivel jegyeztette el magát, a ki még törvényes házassági kötelékben állott, minélfogva az alperes által állítólag tett és felperes által elfogadott házassági és ezzel kapcsolatban a felperes által kötelezőnek vitatott egyéb igéret is bíróilag érvényesíthető kötelem alapjául valósága esetében sem szolgálhat, már annálfogva sem, mert az ilyen igéret megtétele és annak elfogadása nyilván a jó erkölcsökbe ütközik. 1933. II. 21-C. III. 1066-932. A tartásdíj mértékének megállapítása szempontjából helyesen hivatkozik a fellebbezési bíróság arra a bírói gyakorlatra, hogy a nő részére a férj oly megélhetést tartozik biztosítani, at:iilyenre a házastársi együttélés és a házassági életközösség végleges megszakadása idejében, a férj társadalmi állásánál és vagyoni helyzeténél fogva a nő jogosan igényt tarthatott és élvezett. 1933. III. 22-C. III. 4627-932. A vevő minőségi kifogással és ezen alapuló jogaival nemcsak 'akkor élhet, ha az árút már átvette — mert a vevő azt az árút, amely a szerződésnek vagy a törvényi kellékeknek meg nem felel, átvenni általában nem is tartozik; (K. T. 345. §.) hanem jogában áll az árút kifogásolni és a K. T. 348. §-a alapján az ügylettől elállani akkor is, ha a vevő az árú hiányáról már annak átadása előtt tudomást szerzett. 1922. III. 3.-C. IV. 2804-1931. * A zenekari szolgáltatásokra irányuló társas vállalkozásoknak — mint magánjogi társaságnak — sem cége, sem a tagok személyétől független u. n. eszmei értéke a forgalmi értékben nincsen. Azok a jogelvek tehát, amelyek valamely változatlan cégszöveggel tovább folytatott kereskedelmi társas cégből kilépő tag javára vagy az elhunyt társasági tag örökösei javára a fennmaradt társas cég eszmei értékének mint a kifizetendő társasági vagyonilletőség egyik alkatelemének megtérítéséhez való igényt elismerik, - ily esetben alkalmazást nem nyerhetnek. 1933. III. 3.—C. IV. 1757—932. *