Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 3. szám - A bíróságok gyakorlatból

A BÍRÓSÁGOK GYAKORLATBÓL. 131 történjék. Nehezen lehet elképzelni, kire miféle joghátrány származik abból, ha a bíróság a Ppé. 18. §-a alapján a költségeket a gondnok kérelmére megállapítja ; az ügyvéd jogutódainak és esetleg magának a félnek is a mielőbbi megállapításhoz fűződő jogos érdekei pedig kézenfekvők. F. B. A sorrendi tárgyaláson perre utasított bérkövetelés igazolható-e mulasztási ítélettel, vagy jogerős fizetési meghagyással : ez vitás volt eddig, legalább is nem volt egyöntetű a bírósági gyakorlat. A közelmúltban kétféle kúriai állásfoglalással találkoztunk. A mulasztási ítélettel történt igazolást a Kúria - a törvényszék ellenkező határozatát megváltoztatva -, elfogadta ugyan, de nem elvi állásfoglalással, hanem azon kisegítő tényállás alapján, hogy a folyamatba tett per száma már a sorrendi tárgyaláson bejelentetett és így a kifogásoló hitelezőnek módja lett volna a perbe a mulasztási ítélet jogerőre emelkedéséig beavatkoznia. (C. Pk. V. 1679,1932.) Arra, hogy a Kúria elvileg, és pedig ezen kisegítő tényállás nélkül is elfogadta volna a kifogásolt követelésnek a jogerős mulasztási ítélettel való igazolását, következtetni lehet mégis a jogerős fizetési meghagyással való igazolással szemben elfoglalt álláspontjából. A Pk. V. 329,1932. számú határozatban ugyanis - ugyancsak a törvényszéki határozat megváltoztatásával - kimondta a Kúria, hogy nem kell keresetet indítani annak kimondása iránt, hogy a kifogásolt követelés alapján a hitelezőt előnyös kielégítés illeti-e meg, mert ez az a jogkérdés, amelyet éppen a sorrend kérdésével kapcsolatban a Pk. bíróság van hivatva eldönteni. Egyébként pedig - mondja a Kúria a Vht. 119. §. ut. bekezdésében a kifogásoló hitelező részére biztosított beavatkozási jog, a perreutasítás folytán foganatba vett mindennemű, tehát fizetési meghagyásos eljárásban is biztosítottnak tekintendő. A gyakorlat számára sajnos, nem igazít el a Kúria ezen az állásfoglalásokkal. A kérdés gyakori és gyakorlati. Kívánatosabb volna világosabb irányadás. V. A BÍRÓSÁGOK GYAKORLATBÓL. Az életjáradék rendeltetése és célja az, hogy az arra jogosultnak a folyó szükségleteit fedezze s annak életfenntartására szolgáljon ; ennélfogva a ki nem szolgáltatott részletek annak idején — az esedékesség után — követelendők, nincs azonban az igényjogosult arra jogosítva, hogy a kötelezett felet az évek hosszú során át nem követelt illetményeknek pótlólag és egyszerre leendő kiszolgáltatására — ennek aránytalan megterhelésével, esetleg vagyoni romlásával szoríthassa. (P. H. T. 119. sz.) Ezért a tartás céljaira időszakonkint fizetendő járadékok átértékelésének is rendszerint a keresetlevél beadásától van helye ; a korábban esedékessé vált részletek átértékelt összegben való fizetését a hitelező csak akkor követelheti, ha igényeinek érvényesítésében tőle nem függő, vagy a kötelezett magatartására visszavezethető okok akadályozták. (P. H. T. 771. sz.) Ezeknek a szabályoknak alkalmazása szempontjából nem tesz különbséget, hogy az adós járadékfizetési kötelezettsége végintézkedésen, vagy más jogügyleten vagy esetleg magán a törvényen alapul-e. (1933. II. 14-C P. I. 5608- 1930.) * Az elidegenített ági javak helyébe nem azoknak a háruláskor volt értéke, hanem az azokért befolyt vételár lép és az ági örökösnek öröklési igénye a szerzeményi vagyonból a vételár erejéig elégítendő ki. (1933. III. 2.-C. P. I. 2312 -930.) 9*