Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 3. szám - Nyomozás és vizsgálat

130 MEGJEGYZÉSEK. A gyakorlati élet nem igen méltányolhatja a túlságosan formai isztikus bírói állásfoglalást. Például a következőt: A folyamodó a perbíróságnál csak ingóságokra kérte a végrehajtás elrendelését. Nyilván nem tudta még ekkor, hogy a végrehajtást szenvedőnek ingatlana is van. Az ingatlanról tudomást szerezvén, a végrehajtató folytatólagos kielégítési végrehajtás elrendelését kérte és egyidejűleg, - nehogy más hitelező rangsorban megelőzze - az ingóságokra "szóló végrehajtást elrendelő végzés alapján közvetlenül a telekkönyvi hatóságnál is kérte a jelzálogjog előjegyzését, jelezvén, hogy az előjegyzést majd azzal a végzéssel fogja igazolni, amellyel a folytatólagos végrehajtást a perbíróság elfogja rendelni. A Kúria elutasította az előjegyzés iránti kérelmet, kimondván, hogy „a kielégítési végrehajtást elrendelő végzés, mint marasztaló bírói határozat foganatba vételéi tárgyazó intézkedés, nem tekinthető oly közokiratnak, amelynek alapján közvetlenül a telekkönyvi hatóságnál benyújtott kérvény útján a jelzálog előjegyzése helyet foghatna." (C. Pk. V. 4920,1932.) Ez a legfelső bírósági nézet alig maradhat megjegyzéstelenül. Elvégre a kielégítési végrehajtást elrendelő bírói végzés vall legalább is annyira a követelés fennállására és lejártára, mint a noha [lejárt, de még nem perelt váltó, - vagy mint az érdemben még el nem bírált és netalántán helytelen adatokat tartalmazó, még csak nem is peresített könyvkivonat. Nem is szólva arról, hogy a Te.-vel életre hívott végrehajtható kiadmány- alakjában elrendelt végrehajtás esetében egyenest az a kötelező eljárási mód, hogy a kiadmányt nem a perbíróság teszi át a telekkönyvi hatósághoz, hanem azt közvetlenül a végrehajtató külön kérvénynyel nyújtja be. Helyes az élethez lehetőleg közelhozni a bírói felfogást. V. * Az Ü. R. 37. §-a alapján kirendelt gondnok kérelmet terjeszt a perbíróság elé, amelyben az elhunyt ügyvéd költségeinek saját ügyfelével szemben való megállapítását kéri a Ppé. 18. §-a alapján. A budapesti központi kir."járásbíróság 138392,1931. sz. végzésével a kérelmet elutasítja, „mert az Ügyvédi Rendtartás 37. §-a az ily kérelem előterjesztésére a kirendelt irodai gondnokot fel nem jogosítja." A budapesti kir. törvényszék mint felfolyamodási bíróság 17653/1932. sz. határozatával az elsőbíróság végzését helybenhagyja a következő indoklással: „E törvényhely (az Ü. R. 37. §-a) kiterjesztőleg nem magyarázható s a Ppé. 18. §-ában szabályozott eljárásra nem vonatkozik, mert a saját féllel szemben való költség megállapítása iránti kérelem nem halaszthatatlan, tehát nem oly sürgős természetű, hogy a nyombani intézkedés elmaradása közvetlen veszéllyel járna. Halaszthatatlan teendők alatt csak az oly cselemények elvégzése értendő, amelyek teljesítése nélkül az elhalt ügyvédre bízott ügyek és ügyfelek érdekei emminens sérelmet szenvednek." A törvényszék ezen álláspontjával szemben nézetünk szerint vezérlő interpretacionáiis szabálynak kell lennie annak, hogy minden törvényhely kiterjesztőleg magyarázandó, ha ezen kiterjesztő magyarázat folytán sem közérdek, sem jogos magánérdek sérelmet nem szenved. Az ügyvédi iroda gondnokának teendői közé tartozik, hogy az elhunyt ügyvéd és ügyfelei között függőben lévő költségleszámolásokat is megejtse ; előfordulhat az is, hogy az ügyvéd hozzátartozóinak jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy ez a megállapítás és ennek nyomán az esetleg mutatkozó követelés érvényesítése mielőbb meg-