Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)
1933 / 3. szám - Nyomozás és vizsgálat
128 MEGJEGYZÉSEK. hajtási törvénnyel. Arról most nem is szólunk, hogy az egyre megújuló törvényi és még inkább rendeleti intézkedések - mint a jogi humor már kitalálta - a végrehajtást szenvedőt hovatovább végrehajtást élvezővé alakította. Arról sem szólunk, hogy a foglalást az esetek túlnyomó részében nyomon követi az igényper és pedig a sikeres, tehát a győzelmes hitelező a végén mégis csak elbukik. Amiről szólunk, az az, hogy a végrehajtás foganatosítása immár olyan bonyodalmas, zavaros, költséges és bizonytalan lett a törvényben megszabott alakszerűségek tekintetében, hogy ezzekkel a kérdésekkel állandó cikksorozatban foglalkozhatik két jogi szaklap is : Az egyik dr. Medzichradszky Jenő kir. törvényszéki tanács-elnök a Jogesetek a Jt. és a Te. köréből című kitűnően szerkesztett lapja állandó rovatban, mely a végrehajtóknak becses - és legmegbízhatóbb, szinte hiteles - gyakorlati útmutatásokat ad, a másik a Bírósági Kiküldöttek Közlönye, mely dr. Ladányi Lajos tollából közöl számaiban hosszabb tanulmányokat, a végrehajtási jog fontos gyakorlati kérdéseiről. Bajnak kell lennie azok a merőben gyakorlati jogszabályok körül, ott, ahol ilyen sok kioktatásra van szükségük ügyvédeknek is, bíráknak is, végrehajtóknak is. V. Munkabéruzsora vagy midőn a szorult helyzetben levő fél előlegez. Uzsoratörvényünk, az 1932: VI. t.-c. 1. §-a szerint az uzsorának kettős előfeltétele van ! objectiv feltétele az egyik szerződő fél által kikötött aránytalan ellenszolgáltatás, subjectiv feltétele a másik szerződő fél szorult, függő helyzete, tapasztalatlansága stb. Ezen kritériumok fennforgása esetén különbséget kell tenni hiteluzsora és reáluzsora közt. A hiteluzsora további tényálladéki eleme az egyik fél részéről történő „előlegezés", míg a reáluzsoránál a szolgáltatás és ellenszolgáltatás kézenközön történik. A megkülönböztetés annyiban gyakorlati, hogy uzsoratörvényünk, kizárólag a hiteluzsorát, illetve ennek bizonyos megszorított körét pönalizálja, míg a reáluzsoránál megelégszik a magánjogi következmények kimondásával. A hiteluzsoránál a törvény konstrukciója egy további feltételt támaszt, hogy t. i. azon félnek szolgáltatása, ki az uzsorás előnyt kiköti, megelőzze a kárt vallott fél szolgáltatását. („ . . . bármely szolgáltatás előlegezésével" aránytalan ellenszolgáltatást köt ki.) Szigorú törvénymagyarázat mellett ilyként kizárólag akkor beszélhetünk hiteluzsoráról, ha az uzsora tárgyi és alanyi feltételeinek fennforgása mellett a szorult helyzetben álló féllel szemben álló fél előlegezett vagy hitelezett. A törvény ezen nem épp szerencsés szövegezésének rációja alighanem azon látszatigazság, hogy a szorult fél szorultságánál fogva épp a jelenbeli és előlegezett szolgáltatás fejében hajlandó egy ezzel arányban nem álló ellenszolgáltatásnak jövőbeli teljesítésére. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy ily körülmények közt beszélhetünk-e uzsoráról ott, hol az uzsorás fél szolgáltatása nem előzi meg a kiuzsorázott fél viszontszolgáltatását, vagyis az uzsorás nem előlegez semmit, hanem ellenkezőleg a szorult helyzetben levő fél jelenbeli és előlegezett szolgáltatásával szemben kötelezi magát ezzel arányban nem álló csekély viszontszolgáltatás jövőbeli teljesítésére. Röviden : beszélhetünk-e uzsoráról ott, ahol a kiuzsorázott fél hitelez ? A kérdés első percre csak elméletinek látszik. Nehéz elképzelni, hogy valaki azért teljesítsen, vagy szolgáltasson előre, hogy utóbb szolgáltatásával arányban nem álló csekély ellenszolgáltatást kapjon. Mégis a kötelmek egész sora ezt a valószínűtlen és nem a törvény által lefektetett sémát mutatja.
