Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - Dr. Kuncz Ödön egyetemi r. tanár: A magyar kereskedelmi és váltójog vázlata II. bővített kiadás III. rész 1. 1933. Grill Károly kiadása

IRODALOM. 85 lervezetről a Jogászegyletben lefolyt vita első napján kijelentette, hogy az nem az ő tervezete. A vita a tervezet egész lényeges tartalma tekintetében folyt, tehát a biztosítási ügynökökön kivül az állami ellenőrzés megvalósítása és állami biztosítási hivatal felállítása; a díjtartalékok elhelyezése; a kisebb biztosítási egyesületek ; a kölcsönös biztosítási társulatok és egyebek dolgával. A több napot betöltő vitában résztvettek Beck Hugó, Neumann Ármin, Márkus Dezső, Roth Pál, Balogh Arnold, Huszár Kálmán, Rózsa Vilmos, valamint a sorok írója, mint előadó; és a nagyon érdekes felszólalásokat egész terjedelmükben tartalmazza az 1901-es Magyar Jogászegyleti Értekezések XXII. kötetének 1. füzete 111 lapon át. Igazán nagy kár, hogy ez a füzet elkerülte szerző figyelmét, aki pedig a jogirodalmat nagy gondra méltatta, úgyhogy körülbelül minden megjelent kisebb cikket idéz és tekintetbe vesz. A felhangzott felszólalások a fentérintett eszméknek hazánkban való mikénti fejlődésére élénk világot vetnek és megérdemelték volna, hogy ily fontos és részletes műben helyet találjanak és beható figyelemre méltattassanak. Akkortájt az ügynöki atrocitások és az azok elleni felzúdulások napirenden voltak. A bírói joggyakorlat az ajánlat kitöltése tekintetében az ügynököt az ajánlattevő megbízottjának tekintette, a kinek tévesztései tehát nem a biztosítónak ártanak, hanem a biztosítottnak. Az én álláspontom az volt, hogy a tévesztésen, csaláson alapuló ügylet érvénytelen, annak alapján sem a biztosító kötvény adására, sem a biztosított kötvény átvételére és díjnak fizetésére ne legyen kötelezhető, - és nem látom, hogy az azóta eltelt harminckét év óta igazságosabb és célszerűbb megoldásra lehetett eljutni. IX. Bőven tárgyalja a mű a közrendészeti biztosításjog címen az állami ellenőrzést, az állami felügyelet szervezését, a büntető rendelkezéseket, a zárószámadások és üzleti jelentések kérdéseit, valamint a biztosítási összegek valorizációját. A műnek ez a része a közönségnek bő, alapos és megbízható tájékoztatást nyújt. X. A szerződéses biztosításjogot szerző általános és különös részben tárgyalja, a különös rész a kár-, a személy- a és viszontbiztosítás fejezetét tartalmazza. Ismerteti szerző, hogy a biztosítási ajúnlatot rendszerint a biztosítandó teszi, csak kivételesen a biztosító, mint az utazáskori balesetbiztosításnál és az újságbiztosításnál. Ezeknél a szerződő fél személye nem fontos, közlési kötelezettség fenn nem forog és az ajánlat elfogadása a biztosított részéről a díj fizetésében nyilvánul. Tanítja szerző, hogy a biztosítás kezdetét az első díj kifizetésétől függővé lehet tenni, de ennek a kikötésnek nincs jelentősége, ha a kötvény a biztosítás kezdetét naptárszerűleg megállapítja, vagy ha a szerződés a könyvbe bevezetés vélelme alapján jött létre, — mert ezekben az esetekben a hatálybalépés ideje világosan meg van állapítva és a díjfizetés feltételével nem befolyásolható. Tényleg ez a bírói gyakorlat álláspontja, de ez a gyakorlat — mint sok ízben kifejtettem — téves és így meg nem állhat A biztosítási szerződés természetétől folyik úgyis, hogy díjfizetés előtt és nélkül a biztosító nem adhat és viselhet kockázatot. A kereskedelmi törvény 469.500 §-ai szerint a kötvénynek tartalmaznia kell a biztosítás kezdetét és végét. A biztosítási kötvény tehát rendszerint tartalmazza a biztosítás kezdetét naptárszerű pontossággal. Ez azonban csak számítási alap, mert ettől függ az évi díjak esedékessége és megélés esetében a biztosítás megszűnte. A szerződések értelmezésénél a szerződő felek akarata irányadó és azt kell kétség esetében a felek akaratának tartani, a mi tekintettel az eset körülményeire és az élet felfogására a méltányosságnak leginkább megfelel (M. J. 995. §.) A felek pedig azt akarták, hogy a biztosító kockázatot csak a díjfizetés után viseljsn és ez felel meg a méltányosságnak is, — míg a biztosításnak a kötvényben megjelölt kezdete csak formaság és nem kifolyása a felek szerződési akaratának. Az ilyen nyilván helytelen bírói értelmezésbe belenyugodni nem szabad és azt addig kell ostromolni, míg a helyes felfogás nem győzött. Tárgyalja szerző behatóan és helyesen a rendeleti záradékkal ellátott kötvényeket - melyek főleg a fuvarozási biztosításban szokásosak — és a bemutatóra szóló életbiztosítási kötvényeket, melyeket az igazoló papírok közé sorol