Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - Dr. Kuncz Ödön egyetemi r. tanár: A magyar kereskedelmi és váltójog vázlata II. bővített kiadás III. rész 1. 1933. Grill Károly kiadása

84 IRODALOM. nem mindig önálló művelet. Nem biztosítás tehát az, ha az építész hosszú időn át magára vállalja az épületi károk kockázatát, a fuvarozó az árúkat érhető veszély kockázatát, a bizományos a delcredere felelősségét. A tervszerűség megköveteli a kármegosztást, az üzletnek statisztikai és matematikai alapokra helyezését. IV. Rámutat szerző arra, hogy nagy érdeke volna a biztosítási ügynek annak elérése, hogy a biztosítási szerződés jogszabályai az egész világon egyformák legyenek. Ennek az egyenlősítési törekvésnek ép úgy megvan a tárgyi alapja, mint a váltójog nemzetközi egyenlősítésének. A biztosítási technika typusügyleteket termelt ki, amelyek individuális jellegüket mindinkább elvesztik. A díjkalkulációnál nem az egyes nemzetek jelleme, tradíciója, szokása jatszák a döntő szerepet, hanem a statisztikai és matematikai alapok. Ennélfogva nincs komoly akadálya annak, hogy a biztosítási szerződés szabályai valamennyi kultúrnemzetnél egyformák legyenek, hanem ellenkezőleg; az a dolog természeténél fogva egyenesen indokolt. Ennek az egyenlősítésnek legalkalmasabb úttörőit szerzőnk az általános biztosítási feltételekben látja, melyek a legtökéletesebben előkészítik a talajt arra, hogy az egyes országok biztosító vállalatai a többi országok biztosító vállalataival egyetértve valósítsák meg a nemzetközi egyenlősítést, amely azután a törvények összeütközését a minimumra redukálja és a kolliziós normák felállítását feleslegessé teszi. Ennek a nemzetközi egyenlősítésnek legkomolyabb akadályai az egyes államok eredetiségre törekvő kódexei. V. Helyesen mutat rá szerző arra, hogy a díj- és a kölcsönös biztosítások a gyakorlatban nem ellentétesei egymásnak, hanem egyesítő közös vonásuk az, hogy mindkettőnél megvan a biztosítottaknak a kölcsönösségre alapított közössége, amely tulajdonképen alapgondolata a biztosításnak. Csak külsőség és nem tesz lényeges külömbséget az a tény, hogy a kölcsönös biztosítás közvetlenül tömöríti a biztosítottakat, mig a díjbiztosításnál a biztosító közvetíti ezt a közösséget. A gyakorlati szükség egészen közelhozta a két organizációt egymáshoz : a kölcsönös társulat is szed előre fix díjakat, követi ugyanazokat a technikai elveket, neki is van díjtartaléka és biztosítási alapja stb., úgyhogy az egyedüli külömbség a gyakorlatban az, hogy a díjbiztosító r.-t. osztalékot fizet részvényeseinek. Mert üzleti nyereségükben a biztosítottakat is részesitik. A kölcsönös biztosító társulatok nálunk csak szövetkezet alakjában működhetvén, nehézséget okozott nekik a biztosítási alapnak kimutatása, amely nehézséget azonban eloszlatta az a körülmény, hogy az alap kölcsön útján is beszerezhető. VI. Az önbiztositás fejtegetésénél kiemeli szerző, hogy az tulajdonképen nem biztosítás, -- az érdekelt személy esetleges jövendőbeli szükségletéről önmaga kíván,gondoskodni és az erre szükséges összeget önmaga tartalékolja, így tesznek az Államvasutak. Az úgynevezett köteléki önbiztositás már inkább biztosítás, mert itt több község összeáll és gyűjt tartalékokat azzal a célzattal, hogy megtérítse az esetleges tűzkárokat, ezeknél tehát a veszélyközösség fenforog. Azt is önbiztosításnak szokás nevezni ha pld. a ház nem teljes értékben biztosíttatik. Ilyenkor azonban a ház nincsen teljesen biztosítva. Ezen esetekben tehát helytelen biztosításról beszélni, mert a valóság az, hogy nincsen biztosítás, hanem a veszteségnek kitett személy maga gondoskodik beállható kárának egészben vagy részben való fedezéséről. VII. Az állami biztosítást, a közüzemeket is ismerteti szerző röviden. Abban a vitában, hogy a biztosítást lefoglalja-e az állam vagy átengedje a magánvállalatoknak : szerző álláspontja az, hogy tekintettel kell lenni az egyes országok gazdasági, kulturális helyzetére és arra, hogy a már meglevő magánvállalatok mikép működnek és fejlődhetnek. Ha helyesen, közmegelégedéire, úgy az állam maradjon távol és ne hárítsa a kipróbált szervezet helyében az államosítás kockázaiát a gazdasági életre. Mig árvíz, háborús károk és a szociális biztosítások terén helyén van az állami biztosítás és ezeknél a közérdek megokolja a biztosítási kényszert. A két rendszer jól megfér egymás mellett, főleg amióta a biztosító magánvállalatok is megfelelő hatékony állami ellenőrzés alá helyeztettek. VIII. A biztosítási ügynököket szerző bőven tárgyalja 21 lapon át és a felsorolt irodalom közt felemlíti a Beck Hugó-íé\z II. javaslatot is. Attól tartok, hogy az a tervezet idéztetik itt, amelyet az Igazságügyminiszter megbízásából Márkus Dezső szerkesztett meg és amelyről Beck Hugó az erről a