Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - Az előadóművész védelme a mechanikai nyilvános előadásokkal szemben

02 KÉT ÉVNYITÓ BESZÉD. lyát egybeolvasztotta, kimondván, hogy : a legfelsőbb bírói hatóságot mind a két királyi tábla területére nézve a «magyar királyi Kúria» gyakorolja. Az elnöklő országbíró körvonalazta azokat az egyéni tulajdonságokat, amelyekkel felfogása szerint a legfelsőbb fokon ítélkező bírónak rendelkeznie kell. Akinek — úgymond — mint e legfelsőbb bíróság tagjának szavazatától függ esetleg dönteni élet, vagyon és becsület felett, kell, hogy mindenekelőtt magán vegyen erőt és leküzdje a szenvedélyt és indulatot, mely többé-kevésbbé minden ember keblében honol, kell hogy mellőzze a nép, faj, vallás és politikai pártszinezet tekinteteit, kell hogy kibontakozzék a rokonság, barátság és bajtársság kötelékeiből, kell hogy érintetlenül hagyják az igéző mosoly és könny, a térdrehullás és a fenyegetés, nem szabad e mellett, hogy keble elfásuljon, de a peres ügyek elintézése alkalmával a tárgyilagosság oly színvonalára kell emelkednie, ahol a személy ködfátyolként elenyésszék és csak az ügy és csak a törvény álljon lelki szemei előtt. 2. Igen kívánatos volna, ha arra hivatott szakférfiú tüzetesen és átfogóan ismertetné s bíráló megítélésében részesítené egész bírói szervezetünknek újabbkori kialakulását is. Ezzel talán el lehetne érni azt a célt, hogy a racionalizálás jelszava alatt még a gondolata se merüljön fel olyan reformnak, amely egységes bírósági szervezetünknek egyik-másik alkotórészét végszükség és célszerű pótlás nélkül megsemmisíteni kívánja. Csak ahhoz értő és rendkívül óvatos kezekkel szabad hozzányúlni igazságszolgáltatásunk sok viharral dacolt struktúrájához, hogy az továbbra is sziklavára maradhasson a jognak és az igazságnak. 3. A letelt törvénykezési évben — törvényhozói kötelességeim sokkal inkább hátráltattak bírói tennivalóim ellátásában, mint a korábbi években. Ez főképpen arra vezethető vissza, hogy a 33-as országos bizottság tagjául választott, az országos bizottság pedig az elnöki állások egyikével tisztelt meg. Sokszor azt a kérdést vélem kiolvashatni jóembereim tekintetéből, vájjon nem lett volna-e célszerű kitérni ez alól a rendkívül terhes, sőt odiózus megbízatás elől, s hogy helyes dolog volt-e 45 évi bírósági szolgálatomnak szerény, de kristálytiszta erkölcsi tökéjét odaállítani az általános elégületlenség s ezzel a népszerűtlenség, valamint a szellemtelen üres élcelődés gyúpontjába. Úgy véltem, hogy ha szerencsétlen hazánknak mostani válságos helyzetében a törvényhozás bölcsessége olyan megbízatásban kíván részesíteni, amellyel sem