Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - Az előadóművész védelme a mechanikai nyilvános előadásokkal szemben

AZ ELŐADÓMŰVÉSZ VÉDELME. 53 ten rendelkezik, a 8. §-ra, mely szerint «fordítások, alkalmazások (adaptálások), ideértve a mechnaikai előadás céljára szolgáló (6. § 9. pont) művészi tevékenységgel járó alkalmazásokat is . . . az eredeti mű szerzőjét megillető jogok sérelme nélkül — az eredeti müvekké! egyenlő védelemben részesülnek.» Ezzel a törvény speciálisan az előadóművészi tevékenységet kívánta a szerzői jog erejével védeni, azt a tevékenységet, mellyel az előadóművész mechanikai előadás céljára szolgáló készülékekre (lemezek, tekercsek, hengerek stb.) alkalmazza a maga művészetét ; mintegy az alkalmazás szerzőjének minősíti a törvény az előadóművészt, mikor a 8. §-ban magát az alkalmazást (adaptálást) védi, tehát épp azt, amit az előadóművész nyújt, az író vagy zeneszerző művéhez hozzáad. Védi pedig a 8. § az előadóművészi produktumot függetlenül attól, hogy a közfelfogás szerint az előadóművész nem szerző és helyes disztinkció szerint és a szó megszokott értelmében tényleg nem is szerző az előadóművész, mert a hivatása nem az alkotás, hanem a reprodukálás ; és pedig általában ugyanannak — valamely szerzői műnek — reprodukálása sokszor, akárhányszor reprodukálása foglalkozásként, hivatásként szinte úgy, mint sit venia verbo — az iparos a minta után a tárgyat reprodukálja. Ezzel szemben az író, a zenész, a festő objektumot, művet alkot. Röviden : az előadóművész nem alkot, nem «szerez», hanem munkát végez, — ha magas szellemi fokút is. De bárha az előadóművész nem «szerez» művet, mégis az ami, munkája eredménye, megrögzítődik a gramofonlemezen és a törvény indoklása nem hágy fenn kétséget aziránt, hogy a 8. § védeni kívánja az előadóművésznek ezt a megrögzített munkateljesítményét «alkalmazás» gyanánt. így szól ugyanis az indokolás: ((Mechanikai előadás céljaira szolgáló alkalmazások csak akkor fogják e § alá eső védelmet élvezni, ha az alkalmazás művészi tevékenység eredménye. Művészi tevékenységről . . . akkor lehet szó, ha az alkalmazás a felhasznált művet valamely előadónak — mint az alkalmazás szerzőjének — személyes művészi előadásában tükrözteti vissza gramofon vagy hasonló készülék útján.* íme megteszi az indokolás az előadó művészt szerzőnek, és csak azt kívánja meg, hogy az előadóművész nyújtson az előadásnak személyes művészi előadást, vagyis bizonyos egyéni bélyeget, bizonyosfokű művészetet — de hog> mily fokúnak kell ennek lennie, azt ki tudja? Minden emberi — nem gépi — zenei produkció valamennyire művészet, valamennyire kifejez egyéniséget.