Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - Az előadóművész védelme a mechanikai nyilvános előadásokkal szemben

5* Dr. SZÁLAI EMIL. az előadóművész, aki egy gramofonlemezt, mint mondani szokás, beénekelt és ezért a beéneklésért díjazást kapott, köteles-e eltűrni, hogy ilyen gramofonlemezzel az ő hozzájárulása nélkül nyilvános előadást tartsanak? Dr. Konrád cikke lényegben arra utal, hogy a szerzőijogról szóló 1921 : LIV. tc.-ben (Szjt.) nincs oly rendelkezés, melyből a feltett kérdésre nézve választ lehetne meríteni, sőt az Szjt.-nek általa felhívott §-aiból a cikk, úgy látszik, azt következteti, mintha az Szjt. az előadóművészek jogára nézve egyáltalán nem rendelkeznék, nemhogy a beénekelt lemezekkel való nyilvános előadásra nézve tartalmazna intézkedést; viszont a dr. Konrád szerint más törvényes intézkedés hiányában a MJT.-nek a személyiségi jogot tárgyaló 107. és 108. §§-ai alapot nyújtanak arra, hogy az előadóművész a beénekelt lemez nyilvános előadását eltűrni ne legyen kénytelen és hogy a nyilvános előadás vállalkozóját a beénekelt lemez nyilvános előadásától eltilthassa. A cikkíró felfogását nem osztjuk. Mindenekelőtt kizárandónak véljük a feltett kérdés eldöntésénél a MJT. által statuált személyiségi jog alkalmazását. Ha a gramofonlemez nyilvános előadása nem történik bántó, a művész személyiségét megalázó körülmények között, akkor a gramofonlemez nyilvános előadása nem háborítja az előadóművészt személyiségének szabad érvényesítésében (107. §). Az ő művészete és ezzel személyisége épp arra a célra érvényesül a gramofonlemez nyilvános előadása által, ami a művész személyisége érvényesítésének legsajátabb célja : művészete a közönség legszélesebb rétegei elé jut. Mennél szélesebb közönségréteg elé vitetik művészete, annál inkább érvényesül az előadó művész személyisége, gyarapodik a művész híre-neve : nem sértheti tehát az előadóművész személyiségi jogát az, ha művészetét gramofonlemeznek nyilvános megszólaltatásával propagálják. Azzal a nézettel szemben, hogy az Szjt. nem védené nálunk az előadóművész jogát, megállapíthatjuk, hogy az Szjt. törvényhozója, igenis, gondolt az előadóművészre ; gondolhatott is, hiszen 1921-ben, mikor ez a törvény keletkezett, már közforgalomban voltak olyan gramofon lemezek, melyek gyönyörű előadóművészi produkciókat tartalmaztak. Csak gondoljunk a Caruso-lemezekre, melyek már a világháború előtt is léteztek. Az említett cikk — nem tudjuk miért? — nem hivatkozik az Szjt.-nek épp azon §-ára, mely az előadóművész jogáról kifejezet-