Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)
1932 / 1-2. szám - A kár lényege
44 Dr. VÉSZI MÁTYÁS. nagy, s csak az a hiány észrevehetetlen, mely az egészhez való viszonylatában kicsiny ; annak a «hiány»-nak az abszplút nagyságától teljesen függetlenül. Ha a gazdag embernek a sok közül egyik szép ruhája megy tönkre, akkor nem ugyanaz a kár éri, mintha a szegény embernek ugyanaz a, de egyetlen szép ruhája pusztul el. A relatív kár, amely az egyedüli reális kár, tehát nem a szerint számítható ki, hogy a károsított tárgy volt és új értékét összehasonlítva egymásból kivonjuk, hanem ha a károsított tárgy értékét arányba állítjuk az egész vagyonkör értékével, azaz utóbbit előbbivel elosztjuk, s az így kapott arányszám-százalék fokozatait tekintjük értékveszteségnek s irányadónak a kártérítés mérvének a megállapításakor, amelynek maximuma s minimuma közötti fokozataiban megtaláljuk az ennek való megfelelőséget. Természetesen tekintetbe jöhet itt maga a stabil kár is1, amenynyiben a lehető kártérítés minimális határát mindig ez, maximális határát pedig a törvény mindenkori speciális idevonatkozó rendelkezése határozza meg. Mindehhez még egy tényezőt kell íigyelembevenni a relatív kár kiszámíthatósága szempontjából : s ez a károsító anyagi helyzete, vagyis a kártérítés mérvét csak az előbbiekben kiszámított anyagi kár, mint a károsítottál ért hátrány s a károsító ama kára közti arány fejezheti csak ki, amelyet számára a kártérítés fizetése jelent. Ne felejtsük tehát el, hogy a károsító is károsítottá válik, mert néki kár az, amit jóvátételben fizetnie kell, s ennek a kárnak sem szabad nagyobbnak lenni relatíve annál a kárnál, mint amit ő okozott s megtéríteni köteles. Ezt a szigorú jog sem kívánná különben, nemcsak a méltányosság. A kár relativitásánál meg kell azonban említenünk még egy tényezőt. S ez az, hogy a kár és az azt előidéző ok az anyagi eredményt tekintve, nemcsak hogy nem áll egymással semminő vonatkozásban, de a károkozást tekintve a legkevésbbé összefüggő következményeket hozza létre. A sors szeszélyétől, a körülmények legeltérőbb összejátszásától függ az okozott kár nagysága. Egy kis kavicsdarab, amely az autót egy pillanatra eredeti útjából kilendíti, csak horribilis összegekben kifejezhető kárt eredményezhet, míg ugyanakkor a részeg rosszindulatú kocsivezető népes utcán a kirakatba szaladhat bele és esetleg egy pár száz pengős kárt okoz. De csak az, ami precízen számszerű.