Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - A kiadott bűntettes további bűnvádi üldöztetésének és büntetésének terjedelme

Dr. TÓTH LÁSZLÓ. hatályú ügyletrontó körülmény — kényszer, tévedés, megtévesztés — vagy bizonyos érdekeltek irányában nem rosszhiszemű-e a szerződést létesítő felek eljárása. Azt nem nehéz megállapítani, hogy a vállalkozó eljárása rendszerint messze jár a jóhiszeműségtől, különösen az engedményt követő gestiókban. Ha azonban arról van szó, hogy magát az engedményezési ügyletet kell hatályosság kérdésében mérlegre tenni, az engedményező vállalkozó rosszhiszeműsége korántsem elegendő ahhoz, hogy magától az engedménytől a joghatályosságot megtagadjuk. Ehhez az engedményes rosszhiszeműsége is kell. Ezt pedig már igen nehéz s majdnem lehetetlen kimondani. A bank ugyanis arra az álláspontra helyezkedik, hogy egyáltalán nem érdekli a vállalkozó anyagi helyzete. Nem is törődik vele, mert a bankra csak ez az ügylet bír fontossággal, — ezt az ügyletet létesíti — mert hiszen a kellő fedezet megvan, s a kilátás is arra, hogy az ügylet a bankra nézve is nyereséggel zárul. Nem a bankra tartozik, hogy a vállalkozó korábbi hitelezőinek érdekeit istápolja, s nem feladata az sem, hogy a korábbi hitelezők követelésének kiegyenlítéséről gondoskodjék. A korábbi hitelezők kijátszására irányuló szándékot tehát nagyon nehéz jogkövetkezményesen megállapítani, mert hiszen a bank a fentvázolt magatartással még semmi alapot nem nyújtott a kijátszási szándék megállapításához még akkor sem, ha a vállalkozó ellen az engedményezés előtt a kielégítési végrehajtások tömegét foganatosították is minden eredmény nélkül. A bank a vállalkozó anyagi helyzetét vizsgálni nem tartozik, az ügylet, melyet vele létesített, szokásos bankügylet, az engedmény nem ellenszolgáltatásnélküli, a mai jogállapot szerint tehát ez az ügylet megingathatatlan. Nehéz e kérdésben megnyugtató megoldást találni. Kétségtelen, hogy a vállalkozások nagy része ilyen bankközreműködéssel folyik le, de korántsem azért, mert a vállalkozó korábbi hitelezőit ki akarja játszani, hanem azért, mert a vállalkozáshoz szükséges tőkével nem rendelkezik; és így ez a bankközreműködés teszi lehetővé a tőkeszegény vállalkozó részére is a működést, érvényesülést. A hitelezések már így is nehezen mennek. Igen aggályos tehát a pénzintézeteket arra szorítani, hogy a vállalkozó gazdasági egyéniségét előélet szempontjából megvizsgálják, mert az a hitelezések még szűkebb korlátok közé szorítását s esetleg megdrágítását vonná maga után. Hiszen igen egyszerű volna kimondani, hogy a bank is rosszhiszemű, mert a vállalkozó ellen kielégítési