Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - Az egyesületi köz- és magánjog relációja

3<> Dr. SCHWARTZ TIBOR. szabálymódosítások folyamán az egyes tagoknak a közgyűlésen való résztvehetés jogai, szemben a megelőző rendelkezésekkel, korlátozást szenvednek, úgy ez utóbbiak befolyása nélkül hozott határozatok reájuk nézve joghatállyal ne bírjanak. Végeredményeket tehát egy kormányhatóságilag jóváhagyott magánjogi egyesület alapszabályai egyes pontjainak érvényessége a kir. Kúriának P. VII. 3246/1929. számú döntése értelmében megállapítási kereset tárgyává tehetők polgári bíróság előtt, mert az alapszabályok lényegileg a felek magánjogi jogviszonyai tekintetében egy magánjogi szerződést képeznek. A kormányhatóságok az egyesületi alapszabályok jóváhagyására vonatkozó joga csak közrendészet szempontjából bír jelentőséggel, de nem döntő és irányadó abban a kérdésben, hogy az alapszabály mint magánjogi szerződés mennyiben tekintendő jogérvényesnek vagy megtámadhatónak. Ez a döntés tehát élesen reámutat arra, mely szerint teljes egészében különválasztandó az egyesületi közjog az egyesületi magánjogtól. Egyébként a magánjogi javaslat vonatkozó rendelkezései is az indokolás szerint abból indulnak ki, hogy : «az egyesületi közjog feladata meghatározni az egyesületek keletkezésének, működésének és megszűnésének közjogi feltételeit és szabályozni a közhatalomnak az egyesületek felett gyakorolandó felügyeleti jogát ; az egyesületi magánjog viszont hivatva van meghatározni azt, hogy milyen feltételek alatt léphet az egyesület magánjogi jogosítványok és kötelezettségek alanyaként a magánjogi forgalomba és ebben a magánjogi forgalomban életviszonyai milyen szabályokhoz igazodjanak*. A kormányhatósági jóváhagyás megadása előtt kétségtelen, hogy a közjogi hatóságok bírálat tárgyává tehetik diszkrecionális joguknál fogva az alapszabályoknak az egyesületi tagok és az egyesület közötti magánjogi jogviszonyait érintő intézkedését, annál is inkább, mert a ceasura megvonása meglehetősen nehéz, és előfordulhat, hogy a jóváhagyást esetleg éppen azért tagadja meg, mert a magánjogi jellegű intézkedéseket minősíti kifogásolhatóknak. Viszont azonban ha az alapszabályok a közigazgatási vizsgálat retortáján már keresztül is mentek és azok láttamozási is nyertek, egy esetleges megállapítási per keretén belül a legfelsőbb bíróság álláspontja szerint a polgári bíróságnak jogában áll további bírálat tárgyává tenni, hogy a vonatkozó alapszabályi rendelkezések nem-e ütköznek mégis az anyagi jogszabályokba és