Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 10. szám - Kamatkötelem és kamatképesség a magánjogi törvénykönyv tervezetében

KAMATKÖTELEM ÉS KAMATKÉPESSÉG. 377 foglalt azzal a megszorítással helyes, hogy ez a kedvezmény az adóst csak abban az esetben illeti meg, ha viszont ő az általa fizetendő tőkeösszeget a hitelező rendelkezésére tartotta, illetőleg ha azt a hitelező késedelmének beálltakor bírói letétbe helyezte, mert ellenkező esetben még a hitelező késedelme esetében is tartozik megfizetni azt a kamatot, amelyet a hitelező az államkincstártól kapott volna akkor, ha az adós a tartozás őszszegét bírói letétbe helyezi. (Bizottsági szöveg 940. §.) A Tervezet most ismertetett szakasza tehát a bizottsági szövegbe felvett korábbi megszorító rendelkezéssel kiegészítendő lenne. Még jobban kitűnik azonban a Tervezet fogalmi következetlensége a tiszta kamat-kötelmet érintő rendelkezéseinél. A Tervezetben ugyanis, — amint azt már említettem, — teljesen elszórtan számos olyan helyes intézkedés van, amely arra enged következtetni, hogy a törvényhozó az egyszerű tőkeelvonás tényét, — az adós minden késedelme nélkül, — ex lege kamatkeletkeztető jogcímnek ismeri el. így az ügylettől való elállás esetében az előző állapot helyreállítására kötelezett adós a pénzösszeg felvételének napjától kamatot tartozik fizetni. (1069. §.) Ugyancsak kamatot követelhet az is az általa előlegezett pénzösszegek után, aki más helyett volt kénytelen költekezni (1117. §.), ex lege kamat jár továbbá a Tervezet szerint, — amennyiben az adós fizetési halasztást nem kapott, — a vételárösszeg után (1365. §.), valamint a vállalkozói díj után (1590. §.), de kamatot köteles fizetni a letéteményes is, ha a letett pénzösszeget jogosulatlanul használja (1341. §.), úgyszintén a megbízott is, ha a megbízó részére behajtott összeget felhasználja. (1365. §.) Ugyancsak kamatfizetési kötelezettség terheli az alaptalanul gazdagodó felet (1759. §.), valamint azt is, aki kártérítésre vagy valamely elveszett dolog értékének megtérítésére van kötelezve (1111., 1113., 1162. §-ok. Ugyanígy Kúria V. 7341/1930. — J. VI. 1925.) A Tervezetnek most ismertetett helyes és az állandó bírói gyakorlatnak is megfelelő rendelkezései ellen csupán azt az észrevételt lehet felhozni, hogy ezek a rendelkezések a Tervezet szövegében ötletszerűen és az egyes ügyletek között elrejtve találtak elhelyezést, ahelyett, hogy a törvényhozó a kamatkérdést tárgyaló külön fejezetben mondaná kí azt az elvi jogszabályt, hogy minden tőkeelvonás és minden tőkehasználat után, — az adós késedelmétől függetlenül is, — kamat jár (tisztakamat). Ennek az elvnek kimondása nemcsak a mai gazdasági élet legelemibb követelményeinek felelne meg, hanem összhangban állana egyúttal a ma uralkodó gazdasági és jogi felfogás évezredes fejlődésével is .amennyiben már a római jog is elismerte azt, hogy a kamat a tőkének mintegy természetes hozadéka, „polgári gyümölcse", aminek elismerése nélkül a termelés rendje is megakadna. A Tervezet megalkotói részéről a most ismertetett általános jogelv hiánya annál is inkább következetlenségre mutat Jogállam XXXI. évf. 10. füzet. 25