Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 10. szám - Karácsony estéjén

KKARÁCSONY ESTÉJÉN, Irta: DR. STAUD LAJOS kir kúriai ny. tanácselnök. Van hallgatód? nincsen? Te mondd, ahogy Isten Adta mondanod. Bár puszta kopáron - mint tücsök nyáron — Vész is ki dalod. Arany J. Karácsonynak új fordulóján vájjon folytathatom-e t. olvasóim, amit e folyóiratban régen, 1924-ben, ilyen időtájt, abbanhagytam ? Az örök karácsonyfának gyertyáit vájjon felgyujthatom-e még egyszer, hogy lobogó fényükben — a szép régmúltra emlékezve s a jelen bajait, szenvedéseit felejtve a jövőbe tekinthessek . . kérdően, bizalommal s tán némi reménnyel ? . . . Rorate coeli desuper! Hiszen azóta is ezernyi bajjal küzködünk, állandó békétlenségben, veszedelmes válságokban, fájdalmas vajúdásokban, új világ, új élet kialakulásának és berendezésének vágyával új szempontokat, új utakat, új módszereket és új eszközöket keresünk . . . lázasan, izgatottan, egyúttal azonban: lélek, szeretet, bensőség, tisztaság, igazság és áldás nélkül! Eszmények és égi segítség .... a karácsonyi csillag vezetése nélkül. Ezeket harmatozzátok felülről oh egek: rorate coeli desuper! . . * Azóta (1924) is állandóan harcolva keressük nemzeti és állami életünk igazságát és feljajduló lelkeink sebei állandóan megújulnak A társadalmi osztályok egymáshoz való viszonyában a megbomlott egyensúlyt azóta sem tudtuk helyreállítani és a jogállam eszménye azóta ís elhomályosult! Hiszen egyre fokozódik az állam beavatkozása a magánjogokba s ami még aggasztóbb : egyre nő e beavatkozásnak szüksége! A jóléti állam eszményétől is távol vagyunk s a kollektív erők és törekvések, a kollektív tudat és élmények e korában a szociális állam megtisztult eszménye felé is csak ingadozva közelitünk! * És azóta is a merőben tárgyi ellentétek, elvi álláspontok botorul fajultak el személyes ellenségeskedéssé s akár a Tihany visszhangja, elromlott a lelkek visszhangja is. Azóta is szinte az elszédülésig mélyül el a nemzedékek: az öregek és fiatalok, az apák és a fiuk között a szakadék, a meg nem értés, a lelkek elszakadása, szeretetlensége. Azóta is kevesbedett az őszinteség, az egyenesség és a tárgyilagosság a müvek, a teljesítmények és az emberek megítélésében s azóta sem alakult ki az új életforma, — a lélek meg nem újhodott. — az újember, a nova Jogállam XXXI. évf. 10. füz. 24